Kevesen tudják A három testőr és a Monte Cristo grófja szerzőjéről, hogy legalább olyan kiválóan bánt a fakanállal, mint a tollal, s élete fő művének sem kalandos történelmi regényeit tartotta, sokkal inkább irodalmi szakácskönyvét. Id. Alexandre Dumas ugyanis kimondottan jó szakács hírében állt, akinek asztalánál Liszt Ferenc, Bulyovszkyné Szilágyi Lilla színésznő és George Sand is vendégeskedett, s előfordult, hogy meghívottjainak maga készítette el a gyakran nyolc-tízfogásos ételsorokat. Az öreg Dumas több ízben vendégeskedett gróf Teleki Sándornál, aki feljegyezte róla: „Ha nem dolgozott, akkor főzött, ez volt a szenvedélye. Legtöbbet adott a szakácskodásra”. A Bod Péter Megyei Könyvtárban kedd este mutatták be Alexandre Dumas irodalmi szakácskönyvének első magyar kiadását a fordító-szerkesztő, Szederkényi Olga jelenlétében.
A Balassi Intézet – Magyarország Kulturális Központja szervezte bemutatón jobbára hölgyek, asszonyok hallgatták a francia és a magyar gasztronómiát, kultúrát kutató Szederkényi Olga újságíró lenyűgöző elbeszélését Dumas gasztronómiai kalandozásairól, konyhaszótárának keletkezéséről. Szebeni Zsuzsa házigazda úgy fogalmazott, különleges könyvről van szó, melynek bemutatója olyan időszakkal esik egybe, amikor Háromszéken gasztronómia terén erőteljes mozgalom van kibontakozóban.
A francia regényíró egész életében készült arra, hogy irodalmi szakácskönyvét megírja, mert azt gondolta, az emberek életében az étkezés a legfontosabb, hiszen minden az asztal körül történik: születés, békekötés, halotti tor – vázolta elöljáróban Szederkényi Olga. Dumas 1869-ben halálos betegen Párizsból Bretagne-ba költözött szakácsnőjével, titkárával, majd egy évig dolgozott a köteten, melyben háromezer recept mellett rengeteg anekdota, novella olvasható. Első kiadása halála után három évvel, 1873-ban jelent meg Párizsban, ám konyhaszótára első magyar, rövidített változatára majdnem másfél évszázadot kellett várni. A szerkesztő-fordító ezt azzal magyarázta, hogy „a kiadók egyszerűen nem tudták, hogyan nyúljanak ehhez az irgalmatlan műhöz”, és amennyiben pontosan, szakavatottan szeretnék lefordítani, az legalább 8–10 évnyi munkát jelent – mutatott rá.
Szederkényi Olga – mintegy ízelítőként – az eredeti kötet egyötödét dolgozta fel és fordította le, és főként olyan recepteket, ételleírásokat, történeteket válogatott ki, melyek a magyar olvasóknak vagy Kelet-Közép-Európában érdekesek lehetnek: a magyar bárány, a bécsi kuglóf, az erdélyi medvesonka, az orosz sörleves, a német savanyú káposzta, a krakkói ökörszáj, a milánói borda. Fellelhető benne a nagy francia húsleves receptje – melyet a fordító szerint érdemes a leírást követve megfőzni –, a jércemell suprême, a caeni pacal, akárcsak a csirke frikasszé vagy a tojás elkészítésének számtalan változata.
A szerkesztő kiemelte, Dumas egyedülálló művéhez irodalmi igényű előszót írt, melyben az emberiség történelmét a gasztronómián keresztül veszi számba az almát leszakító Évától a 19. század végéig, s a világtörténelem alakulását az étkezések révén mutatja be. A szócikkekben mindenre kitér, ami a konyhaművészettel kapcsolatos, mit kell tudni egyes alapanyagokról, hozzávalókról, konyhai eszközökről, s közben a maga romantikus, életvidám vagy néhol ironikus modorában mesél tapasztalatairól, mesterek fortélyairól, s közben recepteket, precíz leírásokat is közöl. Dumas nem csak főzni szeretett. Ahol megfordult, receptet gyűjtött és ki is próbálta a leírásokat, majd szája íze szerint alakította azokat, így az olvasó kipróbált receptek közül válogathat.
Szederkényi Olga megjegyezte, maga is elkészített közülük néhányat, s bár úgy tartja, aki nem tud, az Dumas könyvéből sem tanulhat meg főzni, azok viszont, akik szeretnek enni, főzni, különlegességeket készíteni, rengeteg ötletet gyűjthetnek a Corvina Kiadónál 2014-ben megjelent kötetből. Harmath Csaba gasztronómus, a könyv szakmai lektora úgy tartja, Dumas irodalmi szakácskönyve fontos alapmunka, ami, nem mellesleg olvasmányélményként is kiváló mű.
