Európáról az első hiteles hír az, hogy elrabolták. Mégpedig egy bika rabolta el, amelyet a nyomozó hatóság utóbb Zeusszal azonosított. Hogy egy ilyen bűncselekményben miért kellett magának a főistennek személyesen részt vennie, miért öltötte magára a legfélelmetesebb háziállat ábrázatát, és az egész túszejtési akcióval mi volt a szándéka, ez már jellegzetesen európai titok.
Más világrészeken ez az esemény vagy egyszerűbben, vagy bonyolultabban játszódott volna le. Elképzelhető olyan égtáj, ahol a hajadon rabolta volna el a bikát, de a törzs a nyomukba ered, a bikát a sivatagba internálják, a szüzet pedig levágják és megeszik. Máshol a fehér gyolcsba öltözött leányt egy csoport marcona ragadja el, a fejükön fekete harisnyával, és csak egy hatalmas téglát hagynak hátra ékírással, hogy a leány szabadon bocsátásáért tízezer föníciai ezüstrudat követelnek. Ezek a föltevések azonban nem változtatnak a tényen, hogy Európát elrabolták, előbb Krétáról egy bika, később különböző barbárok, utóbb a császár, majd a pápa, aztán a legkülönbözőbb, de többnyire fiktív társadalmi erők, mint a Szent Szövetség, tőle a nacionalisták, a nacionalistáktól az internacionalisták, azoktól Hitler, Hitlertől Sztálin, Sztálintól pedig azonosítatlan személyek. Európa az a világrész, amelyről többnyire utólag derül ki, hogy tegnap még megvolt. Azonban egyfolytában föllelhetők a nyomai. Ott van Európa, ahol a méter 100 centiméterből áll, és a víz 273,15 Kelvin-fokon megfagy; a görbét görbének, az egyenest egyenesnek nevezik. De közben elszántan kutatják – sokan az életük árán is –, hogy az egyenes egy kicsit nem görbe-e, és a görbe bizonyos szakasza nem nevezhető-e egyenesnek. Európát senki sem fedezte föl, de időnként mindenki elveszti. Európa így hát nem is valóságos világrész, hanem egy világrésznek a bölcs, hősies és megátalkodott keresése. Szellem. Végül is miért ne találhatnánk meg.
