Nagy D. István
Minden tekintetben túltett magán a román politikum a most záruló európai parlamenti választási kampányában, igazi balkáni iszapbirkózássá alacsonyítva le az egész folyamatot, lerántva azt a mindennapi romániai belpolitika posványába. Oly módon és eszközökkel, amire még a rendszerváltás utáni legvérmesebb kilencvenes években sem igen volt példa, pedig akkor igen erős volt a mezőny.
Minősíthetetlen hangnem, egymás minél alpáribb címkézése, ellenségképgyártás (itthon és Brüsszel kapcsán), válogatott nacionalista kirohanások (nem csak a magyarságnak címezve) bőven kijutottak minden szereplő részéről, akik viszont valahogy elfeledték, hogy pontosan miért is kampányolnak, hová szeretnének eljutni az istenadta nép szavazatai révén.
A vélt vagy valós ellenfél gyalázása közepette a legizgalmasabb nyilatkozatokban sem lehetett fellelni, hogy pontosan mit is szeretnének tenni azok, akik a legfőbb európai döntéshozó szervek egyikébe készülnek. A programot lazán elfelejtették közölni, vagy néhány közhelyet lengettek: a schengeni csatlakozás elérése, az igazságszolgáltatási felügyeleti mechanizmus feloldása (a korrupció felszámolásával párhuzamosan), uniós források lehívása, vagy a legjobb: ők Románia megmentői, a gazdasági csodák megteremtői, a nemzeti büszkeség és az ország becsületének visszaállítói, az igazságtalanság elleni harc bajnokai. És ezt Brüsszelben is megmutatják, megmutatnák. Hogy kitől kellene megmenteni, azt nem közölték egyértelműen, csak annyit, hogy az országra törő, a helyzetét bizonytalanná tevőkről van szó. A másik végleten pedig ott állnak azok az (ön)jelöltek, akik például a Moldovai Köztársaság Romániával való egyesülését akarnák elérni az EP-ben. Utóbbiaknak talán nem ártana gyakrabban könyvtárba járniuk, netán az internetet bújniuk, mert sosem késő elkezdeni tanulni, tájékozódni, ha már egy ilyen kalandba vág bele az ember.
A politikai mélyrepülés vitathatatlan bajnoka ez alkalommal az elviekben pártpolitikailag semleges Klaus Iohannis államfő, aki még a látszatát sem próbálta megőrizni a függetlenségnek, és példa nélküli módon borult össze a nemzeti liberálisokkal.
A kivételekről is szólni kell természetesen. Ez az RMDSZ, amely valóban az Európai Unióra fókuszáló, az odavágó kérdéseket feszegető kampányt tudhat maga mögött, legyen szó a gazdák támogatásáról, általában a pénzek elosztásáról vagy a nemzeti kisebbségek jogvédelméről. Más kérdés, hogy mindezzel párhuzamosan pár belpolitikai történés elég erőteljesen beárnyékolja az egészet, hogy mennyire, arról a szavazók döntenek majd az urnáknál.
Bárhogyan is forgatnánk, minden idők legalacsonyabb színvonalú kampányán vagyunk túl, mely felszínre hozta a román társadalom sokszorosan leülepedett mocskát. Történt mindez egy olyan választás kapcsán, melynek valóban komoly a tétje, de amelyről a romániai átlagpolgár nagy eséllyel most sem tud eleget, talán érteni sem igazán érti, a politikum pedig súlyosan eltévesztette a házszámot, egész más udvarán szórja átkait.
