Nálunkfelé a magas tisztséget betöltők nem szoktak se le-, se felmondani, mert például még egy parlamenti képviselő esetében is fennáll annak veszélye, hogy ha lemond mandátumáról, elveszíti mentelmi jogát, és esetleg egyenesen a börtönben landol. Egyáltalán nem számít (nem is hint hamut fejére), ha egy miniszter vagy kormányfő nem tudja megvalósítani, amit bársonyszékbe ültetésekor felvállal. Pedig senki nem venné rossz néven, ha férfiasan (vagy nőiesen) bevallaná, hogy nem tud eleget tenni az elvárásoknak, és ezért angolosan (mint Theresa May) távozik posztjáról. Még a több mint kétmilliárd katolikus hívő főpásztora, XVI. Benedek pápa is távozott a Vatikánból, mondván, hogy hajlott kora miatt nem folytathatja hivatását. Pedig a pápákat életfogytiglanra választják. Egy politikai botrány miatt adta le a Fehér Ház kulcsát az amerikai elnök, Richard Nixon, de se szeri, se száma a lemondott uralkodóknak, királyoknak.

Alig egy héttel ezelőtt történt még egy lemondás, az Osztrák Szabadságpárt elnöke, Heinz-Kristian Strache mondott le az alkancellári posztról, amit az osztrák kancellár, aki már rég szeretett volna tőle szabadulni, nagy örömmel elfogadott. Úgy mellékesen még pártelnöki tisztégéből is távozott. Politikai halálát az okozta, hogy kompromittáló felvételt közöltek róla a német lapok, melyen egy magát orosznak valló nővel beszélgetett két évvel ezelőtt egy állítólagos korrupciós ügyletről. Azt állítja, hogy nem követett el semmilyen jogsértést, és egyelőre nem is bizonyítottak rá ilyesmit, mégis lemondott. Azt is közölve, hogy minden jogi lépést megtesz az ügy tisztázása érdekében. Beismerte, hogy az ibizai találkozón – ahol a videófelvétel készült –, túlzott mértékű alkohol befolyása alatt állt, és most józanul tekintve akkori kijelentései katasztrofálisak és kimondottan kínosak. Ez már ilyen, ha nem bírja az italt, nem kellett volna bevodkáznia, mert az ittasság nem enyhítő körülmény, még esetében sem. Az Ibizán készült felvétetlen a 2017-es választási kampányhoz nyújtandó támogatásért és egy nagy osztrák lap megszerzéséért cserébe állami megbízások elnyerését helyezte kilátásba. Nálunk az ilyesmit nem kilátásba helyezik, hanem megvalósítják. Abban igaza lehet a volt alkancellárnak, hogy egy titkosszolgálati akció áldozata, amelyet az európai parlamenti választásokra időzítettek. Az ibizai videó egy újabb napvilágra kerülő részletében arról is beszélt, hogy az osztrák kancellár, Kurz, szexorgiákon vett részt, ezeken a drogoknak és egy titkos szobának is kiemelkedő szerepe volt. Lehet, hogy ezekről a dolgokról is vannak felvételek, de úgy látszik, azok nyilvánosságra hozatala most nem időszerű. Aztán majd, ha az lesz, akkor azok is előkerülnek és majd Kurz sem fog sokat gondolkodni, hanem, ahogy illik, rövid úton lemond. De egyelőre úgy néz ki, ez még senkinek sem érdeke. (Vagy nem igaz.)

Nálunk hiába hallgatnak le mindenkit a titkosszolgálatok, hiába voltak protokollumaik az ügyészséggel, és (az ártatlanul meghurcoltak mellett) többekre is milliós csalásokat bizonyítottak rá, mégis nagyon kevesen kapják meg méltó büntetésüket. Arról aztán meg végképp nem lehet szó, hogy egy gyanúsított lemondjon. Európának ebben a szegletében nem divat a fel- vagy lemondás. II. Károly román király lemondott ugyan, de ő német származású volt. Fia, Mihály király is apja sorsára jutott, de úgy vehetjük, hogy őt inkább kényszerítették trónja és Románia elhagyására. Aztán a szocializmusban, Gheorghe Gheorghiu-Dej kihalt a hatalomból. Utána Ceauşescutól nem lehetett megszabadulni, ezért aztán ki kellett lőni. A történelem folyamán a hatalomból való erőszakos eltávolítás sokszor hasznos módszer és bevett gyakorlat volt, de már kiment divatból, pedig ma is sokan megérdemelnék.