Nem árt mifelénk sem feleleveníteni a szabadság utáni vágyat, azt az önfeláldozást, amiről a kuruc szabadságharcosok tettek tanúbizonyságot az 1703–1711 közötti időszakban, annál is inkább, hogy a 2019-es esztendő a kuruc szabadságharc, illetve II. Rákóczi Ferenc emlékéve. Éppen jókor érkezett hát Székelyföldre s hozzánk, Háromszékre is a nyírségi Tarpáról és Vajáról a Rákóczi Tárogató Egyesület elnöke, Nagy Csaba tárogatóművész és „...Hej Rákóczi, Bercsényi...” című műsora, hogy – ahová meghívták – bekopogtasson egy-egy iskolába és kuruc kori nóták között rövidke magyarázataival elevenítse fel népünk majdnem évtizedig tartó, lassan-lassan feledésbe merülő szabadságharcát.
Kuruc ének, ha felcsendül
Azt nem tudjuk, hogy a háromszéki tanulóifjúság mit tud a kuruc mozgalom helyi eseményeiről, mit érez akkor, amikor a sepsiszentgyörgyi parkban vagy éppen Zágonban megpillantja a „nagyságos fejedelem” mellszobrát, de az tény, hogy ezen ismeretek bővítéséért is fontos Nagy Csaba fellépése. Az előadó ugyanis kuruc hősökre és különösen II. Rákóczi Ferenc (1676–1735) fejedelemre emlékeztető előadássorozattal örvendeztetett meg egy-egy rendhagyó óra során, megidézve történelmünknek azt az időszakát, amely szoros szálakkal kötődik a Székelyföldhöz, de amelyről csak történelem-, irodalom- vagy épp énekórákon hallhatnak gyermekeink-fiataljaink. Ennek a történelmi időszaknak volt kedvelt hangszere a tárogató, amely ma kiemelt magyar nemzeti érték és hungarikum. Jó volt hallani a mestertől a hangszer hol vidám, hol pedig lelkeket simogató hangját.
– Miképpen jutott Erdélyországba és Háromszékre?
– A Romániai Magyar Pedagógus Szövetség meghívottja vagyok, hosszúra nyúló utaimon a Bethlen Gábor Alap támogat. Egyfajta missziós munka ez, nagy szeretettel végzem, mindenütt szeretettel és érdeklődéssel követ a tanulóifjúság a legkisebbektől az egészen nagyokig. Itt, háromszéki utaimon a pedagógusszövetség területi elnökei – Szabó Margit, Bicsak Éva iskolaigazgatók – segítettek, és a Puskás Tivadar Szakközépiskola hálóvendége vagyok.
Vendég és házigazda: Nagy Csaba és Kelemen Alpár
Mi sokadik fellépése alkalmával ismerkedtünk meg Nagy Csabával Szentivánlaborfalván, majd egy kovásznai előadását is megtekintettük, amelyet a Kőrösi Csoma Sándor Líceum diáksága tapsviharral jutalmazott, és együtt zengett ajkunkról a Csinom Palkó kezdetű kuruc nóta.
Egyébként is fülbemászóak a kuruc énekek, s miért ne tanulná meg a mai fiatal a Krasznahorka büszke várát, miért ne tudhatná, hogy mire emlékeztet bennünket, erdélyieket a nagymajtényi sík?! De nemcsak a fiatalok voltak vevők Nagy Csaba jelenéseire, hanem Kelemen Alpár szentivánlaborfalvi Székely István Dalköre is, akik megkülönböztetett tisztelettel hívták meg egy délutáni „énekórára” a művészt a szentiványi Öcsi Panzióba, háromszéki népdalokkal köszöntötték és együtt tanultuk énekelni a művésszel a Nagy Bercsényi Miklós kuruc kesergőt. Kedves volt léleknek és fülnek hallani Rákóczi nótáját, színes pannón látni a sárospataki Rákóczi-várat, Nagy Csabát díszes bársonyos kuruc mentéjében, amint bemutatja a kurucok kovás pisztolyát, a régi, eredeti tárogatót, annak riasztó, harcra serkentő-buzdító hangját, aztán Krasznahorka várát, felidézni a rodostói bujdosást, látni a nagy fejedelem kassai Szent Erzsébet-dómban levő síremlékét, s előadása végén hallgatni a Rákóczi-indulót. Mi, háromszékiek is benne éreztük magunkat a kuruc korszakban, Mikes Kelemen emlékének megidézése révén pár pillanatra részese lehettünk a kor nekünk is szóló üzenetének.
Kuruc-magyar hangszer
– Látom, kedves Nagy Csaba, mindkettőt magaddal hoztad...
– Jóval a kuruc kor előtt ismerték már a történeti tárogatót a magyarok. Ősi alakja minden jel szerint Ázsiában alakulhatott ki, innen hozták magukkal honfoglalóink. A források török sípnak, tárogató sípnak is nevezik, népdalainkban is ekként fordul elő neve. Különösen a török hódoltság idején volt közkedvelt, szívesen is mulattak vele a végvári katonák. Hangját hallani lehetett főúri kastélyokban, lakodalmakban. Harcok idején éles hangja egyfajta parancsokat is közvetített, de a táncok elengedhetetlen hangszere is volt. A szabadságharc után elhallgattak a kuruc tárogatók, ritkán szólaltak meg egy-egy kesergő, bujdosó dallam kíséretében, ma már inkább csak múzeumokban lehet látni. A tárogatót az újabb időkben reformálták, mai alakját a XIX. században nyerte el, egy Schunda Vencel József nevű budapesti hangszergyáros debütált vele az ezredéves ünnepségek alkalmával. A mai modern tárogató három hangszernek: az oboának, a klarinétnak és a fagottnak egyesíti a hangját, s mint ilyent, az egész világon magyar hangszerként tartják számon. Viszonylag kevesen játszanak rajta, de mégis ismerik hangját egész Európában, Amerikában és még Ausztráliában is. Vaján, a Vay Ádám kuruc generális kastélyában, ahol az Országos és Nemzetközi Tárogatós Központ működik, szívesen oktatják tárogatóra az érdeklődőket. Itt van helyszíne évente az országos tárogatós találkozóknak, ötévente pedig a világtalálkozóknak. A tárogató ma is szól történelmi megemlékezéseken, koncerteken, rendhagyó rendezvényeken.
Rákóczi fejedelem kora
II. Rákóczi Ferenc fejedelmi családból származott, Zrínyi Ilona Munkács várának védője volt az édesanyja. Gazdag földbirtokosként Lengyelországba menekült a császáriak haragja elől. Ekkor kérték fel a felkelők, hogy vállalja el a Habsburg uralommal elégedetlenkedők mozgalmának vezetését. Szavának állt, s harcai során sikerült felszabadítani Felső-Magyarország, a Tiszántúl és Erdély egy részét. Időközben, 1704-ben a gyulafehérvári diéta megválasztotta Erdély fejedelmének, majd egy évre rá Magyarország vezérlő fejedelmének. Ennek előtte nevelőapja, a kuruc vezér, Thököly Imre (1657–1705) állt az elégedetlen magyarok élére, és Zernyest-Tohánnál – kődobásnyira tőlünk – legyőzte a császáriakat és a németbarát erdélyieket, ekkor jutottak el kurucai Háromszékre is. Akarata ellenére Károlyi Sándor hadvezére megkötötte a szatmári békét. Rákóczi hűséges embereivel – köztük hadapródjával, zágoni Mikes Kelemennel – Törökországba menekült, számkivetettként Rodostóban hunyt el.
Megtartó történelmünk
A törökországi emigrációba indulók átutaztak Havasalföldön, sőt, bizonyára időlegesen megpihentek a mai román főváros déli részén is olyannyira, hogy Bukarest egyik jelenlegi városnegyede – a Cartierul Berceni (a mai 4. kerület) – máig gróf Bercsényi Miklós kuruc generális nevét őrzi– tartja a bukaresti szájhagyomány, ami írott formában is megjelent.
Nagy Csaba még egy érdekes eseményre is emlékezett. Személyesen vett részt egy olyan párizsi emlékünnepségen, ahol Rákóczi fejedelemre emlékeztek, aki 1715–1717 között egy Párizs környéki falucska kolostorának volt lakója, amely ma a francia főváros külvárosa: Yerres. Végakaratának megfelelően, egy itteni kolostorban helyezték bebalzsamozott szívét örök nyugalomra. A szívet tartalmazó aranyszelencének később a történelem viharaiban nyoma veszett, Yerres lakói azonban a mai napig őrzik a magyar történelem emblematikus alakjának emlékét, s minden évben megemlékeznek Rákócziról. Ilyenkor megkoszorúzzák a fejedelem tiszteletére 1937-ben a magyar állam által adományozott emlékoszlopot. Ez a város büszkeségének számító obeliszk 1978 óta áll a Rákóczi nevét viselő téren, ahol valamikor a magyar szabadságharc vezetőjének menedéket adó kamalduli rend kolostora állt. Az emlékoszlop előterébe helyezték el 2010-ben a fejedelem mellszobrát.
II. Rákóczi Ferenc mellszobra Párizsban
A bronzból készült alkotást Borsi Antal sárospataki szobrászművész készítette a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat kezdeményezésére, a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségének támogatásával. A mellszobor talapzatába egy szívalak van belevésve, alatta pedig a „Nagyságos fejedelem, legyen akaratod szerint” olvasható franciául és magyarul. Meglepődött, amikor a Bercsényi László kuruc hadvezér nevét viselő francia díszszázad katonái kissé franciás hanglejtésekkel, de magyarul énekelték a Nagy Bercsényi Miklós című kuruc indulót – mesélte Nagy Csaba. A két ország közös történelmének fontos mozzanataként említjük meg, hogy XIV. Lajos francia király szövetségese volt II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek, aki a nyolc évig tartó kuruc szabadságharc leverése után a Napkirály meghívására érkezett Franciaországba.
Emlékfoszlányok
Nem ismeretlen a háromszéki kuruc mozgalmak története, ugyanis a kuruc–labanc harci események eljutottak egészen Zágon vidékéig.
A Bodoki-hegység déli peremén sok helyen bukkantak elő régészeti leletek. Találtak kőeszközöket, őskori kerámiát, kőfokosokat, rézfokost, bronzkori csákányt, kelta kori gyűrűket, vaskori vasolvasztó kemencét, vaslándzsát, sarkantyút. Legtöbbjét a Székely Nemzeti Múzeum őrzi. Ebből is látni, hogy ezt a vidéket rég meglakta az ember.
Sepsibesenyőn már a múlt században is közkézen forgott egy kéziratos füzet, amelyet több alkalommal lemásoltak. Kuruc krónika a címe. Sajnos, szerzőjét nem ismerjük. Annyi azonban bizonyos, hogy az eléggé elszigetelt faluban fennmaradtak a kuruc kor emlékfoszlányai. Többek között lejegyezték, hogy a falu határában, lenn, a Lasonc nevű helyen, közel a Maksa felé tartó fő országúthoz, félúti korcsma működött, ez volt a kuruc–labanc csatározások idején a háromszéki kurucok találkozóhelye. A környék falvaiból származó kurucbarátok itt gyülekeztek esténként, terveket szőttek arról, hogy miként tudjanak majd rajtaütni egy-egy garázdálkodó labanc csapaton. Fenn a Besenyő-patak völgyében a Várhányás nevű erdős hegyorron tudja a nép Csulak Marci várának egykori helyét. Falakra itt mi ugyan nem leltünk, de a hely amolyan erődített település képét mutatja. „A falu feletti Csente-hegyen őrszem állott – olvasható a kéziratos irkában. Veszedelem közeledtén itt tüzet gyújtottak, s így adták tudtára a környék népének és a várban rejtőzködőknek, hogy közeledik az ellenség.”
