Létezik egy csodálatos meseország, ahol minden csak mese, s minden jót csak „voltban” mérnek. Már az alkotmánya is mesékkel kezdődik, hisz kimondja, hogy ez az ország „egységes”, ám benne kb. húsz nemzeti kisebbség tengeti életét. Sőt, azt a mesét is hozzáfűzik, hogy „oszthatatlan”. Pedig tudtommal azt, hogy mi oszthatatlan, legalább 2000 év óta a nagyhatalmak „döntési joga”!
Az is lehet a mese tárgya, hogy Románia 1930–40 között – a Hohenzollernerek alatt – Európa éléstára volt, ma pedig – Bulgáriától is jóval lemaradva – Európa nyomortanyája!
Természetesen, ennek is megvannak a maga okai. A „Vörös Paradicsom” (a kommunizmus) éveiben is voltak nagyon zseniális ötletek, megvalósítások, hiszen mindenki számára biztosítva voltak a minimális megélhetési alapok, mint pl. lakás, munkahely, kevés jövedelem, s aki számára nem jutott állás, azoknak ott volt a Duna-csatorna! Nagy beruházásokkal folyt az ország iparosítása, számtalan munkahely jött létre az új termelőegységekben, gyárakban.
A napi szórakoztatásunk is fényesen meg volt oldva. A tévé Megéneklünk, Románia műsora és a cikóriakávé mellett a nők elsírhatták a napi főzési „művészetüket”, a gyerekek örvendhettek, ha néha kaptak egy-egy fűrészporral bélelt cukorkát, a férfiaknak meg a sör mellé kijárt a húspótló halfasírt. Rendkívül nagy fegyelem volt az országban, hiszen minden üzlet előtt sorba állhattunk, még akkor is, ha csak vécépapírt osztogattak!
Az éjjeli szórakozásaink is megvoltak. Ha butéliát kellett cserélni, vagy ki akartuk venni a havi néhány dekás fejenkénti húsadagunkat, akkor akár éjjel 3-ig is ébren maradhattunk!
Aztán jött a rendszerváltás, és az új kor, amelyben a „zseniális” kormányok sűrűn váltogatták egymást. Csak enyhe kifejezés, hogy kivirágzott a korrupció – emellett előnybe került a pazarlás és a rablógazdálkodás! Elherdálták, ellopkodták, tönkretették a kommunizmus „vívmányait”, tucatszámra szűntek meg a termelőegységek, gyárak, ma csak rozsdát termelnek (ilyen csak Sepsiszentgyörgyön legalább húsz van), s ami maradt, ha termelget is valamit, az külföldre vándorol, akár a román ifjúság! Nem csoda, hogy csupán az utóbbi három hónapban három áremelést kaptunk ajándékba, s egyes termékek ára (burgonya, murok stb.) meg is duplázódott!
Sehogy sem értem, hogy egy ilyen nyomorban fetrengő országnak egyáltalán miért van szüksége modern repülőgépekre, rakétakilövő támaszpontokra, hisz az egész világon nincs olyan balga ember, aki meg akarna hódítani egy olyan országot, ahol csak étlen halna?!
Azzal riogatnak a Funar-féle soviniszta, magyarellenes elemek, hogy Erdélyt el akarják szakítani Romániától – de ez teljesen értelmetlen, mert Románia saját magát fogja prézlire darabolni esztelen, logikátlan, soviniszta politikája révén! Romániában rég bevált módszer, hogy amikor valami szennyet el kell leplezni, akkor azért csak és kizárólag az őshonos magyarok a bűnösök. Sokkal okosabban tennék a románok, ha a gyűlöletkeltés helyett példát vennénk mondjuk a finnektől és a svédektől! Honatyáink feladata, hivatása nem a gyűlöletkeltés lenne, hanem a haza népeinek jóléte!
Mert ugye, felettünk az Isten (de vajon ránk néz-e), alattunk a pokol (elég közel), de nekünk, kisebbségeknek a földi jókból Romániában csak a nyomor jutott idáig!
Demes Csaba, Sepsiszentgyörgy