Kelemen Hunor magyarázatát megelőzően Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök azzal érvelt, hogy a románok lakta helyeken még soha nem volt ennyi szavazóbiztosa a szövetségnek, ezért az elvárásokhoz képest még alul is teljesítettek a Kárpátokon túli megyék – vajon Ialomițára gondolt-e, ahol a legutóbbi népszámláláson 28-an vallották magukat magyarnak, de 772-en voksoltak a tulipánra? –, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester pedig egyenesen a románok Orbán Viktor iránti szimpátiáját sejtette a fölöttébb különös eredmények hátterében.

Mindezek a magyarázatok azokat a médiaértesüléseket igyekeznek cáfolni, amelyek szerint a kormányzó Szociáldemokrata Párt segített be az RMDSZ-nek, hogy összejöjjön az 5 százalék. Ami – ha igaz – nemcsak azért fölöttébb kínos a magyar szervezetnek, mert a voksolás előtt három nappal látványosan szakított a kormánykoalícióval, hanem azért is, mert azonnal adódik a kérdés: vajon mi lehetett az ára eme aprócska szívességnek, amit – sajtóhírek szerint – az akkor még szabadlábon basáskodó Liviu Dragnea pártja tett a szövetségnek?

A Kárpátokon túli szavazatok rejtélyére aligha derül fény a következő időszakban, jelentősen segítene azonban a gyanú eloszlásában, ha a következő időszakban a szervezet nem különféle háttéralkuk révén igyekezne eredményeket elérni, hanem nyíltan, következetesen, elszántan állna ki a magyarság érdekeinek védelmében, adna a román közvélemény megítélésre, és fontos kérdésekről születendő döntések során figyelembe venné azt is, hogy az RMDSZ megítélése visszahat a közösség egészére. Mert az biztos: jó fényt nem vetett ránk sem, hogy jó ideig a börtöntől szabadulni akaró Liviu Dragnea és pártja csatlósaivá vált a magyarok legnagyobb érdekvédelmi szervezete. És ezen még az sem változtat, ha történetesen a másik oldalon sem volt és talán most sincs senki, akivel tárgyalni, egyeztetni lehetne.