Erdővidék Múzeumának vendége volt múlt héten Borbáth Szilveszter néptáncos-népdalénekes, a Fölszállott a páva vetélkedő Döntők döntőjének győztese. A vargyasi fiatalember és édesanyja, Borbáth-Fülöp Ildikó az elmúlt bő tíz évről mesélt: miként fedezték fel, hogy az óvodás csöppségnek tehetsége van az énekléshez, miként indult a pályafutása, melyek voltak életének meghatározó pillanatai, miként képzeli el szakmai és magánéleti jövőjét. Az értettségi előtt álló fiatalember terveiről szólva elmondta: egy ideig tanulmányai minden bizonnyal még az anyaországhoz kötik, de szülőföldjén szeretne élni, családot alapítani, a következő nemzedékeket énekre és táncra tanítani. A találkozón a résztvevőket Borbáth Szilveszter rövid előadással is megajándékozta.
Dalos kis pacsirta
A Borbáth családban az éneklésnek mindig fontos szerepe volt. Jól énekelt édesanyja, de talán még jobban erős és tiszta hangú édesapja, Miklós és bátyja, Gellért is, nem csoda tehát, hogy Szilveszter sem maradt ki a sorból. Ötéves korában kitüntető figyelemben részesült az óvodai ünnepségeken, elsős volt, amikor az első versenyén, Sepsiszentgyörgyön a Plugor Sándor Művészeti Líceumban tartott Tiszta Forrás Népdalvetélkedőn második díjat szerzett. A siker folytatásra sarkallta.
Alig egy év múlva szó szerint kisírta, hogy korkedvezménnyel őt is vegyék fel a helyi Csillagkövetők Egyesület által szervezett, István Ildikó által vezetett néptánccsoportba. Innen kezdve mindkét hagyományunk művelését komolyan vette. Énektanára nem volt, édesanyja készítette fel. Ez később előnyére vált. A szakemberek szerint csak jót tett, hogy énekórákra nem járt, mert aki cantót is tud, a népdalt már nem úgy énekli, mint a régiek egykor a havason vagy a pusztában a tűz mellett.
Eltökéltségére és egyre kitűnőbb hangjára felfigyelt Tündik Tamás, aki meghívta a Budaörsön szervezett Virágok Vetélkedője Népdalénekes Palánták és Ifjak Kárpát-medencei Találkozójára, s ő javasolta, hogy az általános iskolát követően tanulmányait a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnáziumban folytassa.
Távol a szülőföldtől
Szülei féltették Szilvesztert, de végül beleegyeztek, hogy elmenjen a soron kívül szervezett (Magyarországon az itthoninál hamarabb tartják a felvételiket – szerk. megj.) meghallgatásra. A felvételi bizottságot a legényke percek alatt meggyőzte, így szülei is beadták a derekukat.
Nehéz volt az idegen környezetben helytállni, az első pillanatokban bántotta is, hogy oly távol került családjától, szülőföldjétől és barátaitól, de aztán minden kezdett elrendeződni. A kollégiumban hamar barátokat szerzett, az unitárius templomban pedig megismerkedett a sepsiszentgyörgyi származású Csekkné Fekete Évával, aki mondhatni családjába fogadta – náluk költi el a vasárnapi ebédet, ő készítette születésnapi tortáját, tanácsaival és gondoskodásával folyamatosan megkönnyíti életét. Szakmailag táncban és énekben is sokat fejlődött ennek a különleges, határ menti kis városkának az iskolájában.
Pávák pávája
A Fölszállott a páva vetélkedő versenyzői közé már 2016-ban szeretett volna bekerülni, de abban az esztendőben a fiatalabb korosztályt hívták megmérettetésre, ezért várnia kellett. Egy év múlva a felnőttek közt valóra vált álma, akkor a selejtezőket sikerrel vette, és színpadra állhatott, de végül csak a középdöntőig jutott. Nem lett döntős, de tehetségével felhívta magára a szakemberek figyelmét, akik tavaly felkérték, vegyen részt a Döntők döntőjében, azaz az elmúlt öt év legkiválóbban teljesítő versenyzőinek vetélkedőjén.
Szilveszter szívesen mondott igent. Tisztában volt azzal, hogy Nyíregyházán sokat fejlődött, amit szeretett volna megmutatni.
Ahogy haladt a versenyben és szaporodtak a zsűritagok méltatásai – Sebő Ferenc Kossuth-díjas zenész, a nemzet művésze, Sebestyén Márta Kossuth-díjas énekes, Ágócs Gergely néprajzkutató, népzenész, Diószegi László történész, koreográfus és Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas táncművész, koreográfus volt az ítész –, úgy nőtt az önbizalma is. Pedig komoly feladat elé állította a verseny azon kitétele, mely szerint öt egymástól távol eső, így igencsak különböző tájegység dalait kellett előadnia. Mint mondotta, ez csak első pillanatban tűnt akadálynak, mert utóbb érdekes kihívásként tekintett rá. Talán ez a szemléletmódja is hozzásegítette, hogy győzni tudjon.
Itthon szolgálni, tanítani
Úgy érzi, a győzelem csak szakmai életét változtatta meg, emberileg maradt az, aki eddig is volt. Most is az fontos számára, ami eddig. Elsőként az érettségi, majd még marad egy évet Nyíregyházán, hogy megszerezze az alapfokú táncoktatásra feljogosító oklevelet, aztán Budapesten a Magyar Táncművészeti Egyetemen folytatná tanulmányait, mellette valamelyik néptáncegyüttesben táncolna és tanítana.
Nagyon reméli, hogy itthon szükség lesz rá, és Erdővidék feladatokkal fogja megbízni. Mert lehet, hogy máshol fehérebb a kenyér, de az itthoni számára ízesebb. Azt szeretné, ha itt kamatoztathatná, adhatná tovább mindazt a tudást, amit az anyaországban szerzett és az elkövetkezőkben szerezni fog.
