Májusban elmentem a Grigore Bălan útra kifizetni a telefonszámlát, és megkérdezni, hogy miért kell az eddigi összeg háromszorosát (nem egészen 10 lej helyett több mint 30 lejt) lepengetnem, amikor nekem az etnikai üldözöttekre vonatkozó 118-as törvény értelmében a szolgáltatás ingyen járna. Előttem egy hölgy állt, aki szintén elégedetlenségét fejezte ki, amiért a szokásos 130 lej helyett 190 jelent meg a számláján. Mondom, hogy én is így jártam, pedig nem beszélem le a bérletben biztosított percek felét sem.
Ekkor az ügyfeleket fogadó alkalmazott kilépett az asztal mögül, és alpári hangnemben a tudomásomra hozta, hogy nem a piacon vagyunk, hogy alkudozzunk. Mire én: nem önnel beszéltem, hanem a másik hölggyel. Erre ő még idegesebben: ha beszélgetni akarok, tegyem ezt kint – és az ajtóra mutatott. Megkértem, beszéljen civilizáltan, mert ő van itt értünk, nem fordítva – ő még kommentált valamit, amit már nem értettem, mert az idegességtől és sértődöttségtől elfogott a rosszullét, és le kellett ülnöm. Majdnem 80 éves vagyok, szívbeteg magas vérnyomással és agyi vérkeringési elégtelenséggel, nyugodt életre van szükségem, mert bármikor agyvérzést kaphatok...
Másnap, 14-én visszamentem a telefontársasághoz, hogy panaszt emeljek a vezetőségnél, de kiderült, hogy nincsenek irodák, elköltöztek. Megkértem a pénztárnál levő nőt, hogy adja meg az új címüket, azt mondta, Brassóban van, a cím pedig megjelenik a számlán. Mondom, ott csak bukaresti cím jelenik meg. Minek kell?, kérdi, mondom. Adjam oda a kolléganőnek – feleli. De épp őt akarom bepanaszolni! Meg is hallja, és azt mondta: csináljak, amit akarok, úgysem fog elnézést kérni, mert nem érzi magát hibásnak. Mondom, hogy nem is bocsánatkérésért jöttem, hanem panaszt tenni. Erre az ott levők közül megszólal egy úr, hogy fejezzük be a vitát, mert ők sorban állnak, és igaza van az alkalmazottnak, nem a piacon vagyunk. Hát, az úr nem volt ott, amikor előző nap megsértettek, nem tudhatja, mi történt, épp ezért nem kellett volna beavatkoznia. Az a baj velünk, hogy nem tudunk összetartani, amikor kell. És ha ma eltűrjük a lekezelő hangnemet, holnap még rosszabb lesz...
Voltam a fogyasztókat védő hivatalnál is, azt mondták, ha a bérlettel van gond, el tudnak járni, de az alkalmazott viselkedése miatt nem. Esetleg válasszak kisebb bérletet. De ez a legkisebb, habár abból a 200 percből százat is alig beszélek le – lemondani pedig nem tudom, mert egyedül vagyok, és beteg, szükségem van a telefonra.
Bukarestbe nem fogok írni, úgyis csak az lesz belőle, hogy itt üldözik a románokat. De azért az ügyfélfogadó hölgynek üzenem, hogy tegyen ki egy nagy táblát a helyiségbe Beszélgetni tilos felirattal, ő maga pedig tanuljon meg civilizáltan bánni az ügyfelekkel vagy keressen más munkahelyet. Ha mást nem, legalább a kort tisztelhetné!
Dávid Magdolna,
Sepsiszentgyörgy
