Az 1999–2000-es években az erdőtulajdonosok vagy azok leszármazottjai magánszemélyként vagy közbirtokossági alapon elkészítették (nagyon sok bürokráciával) a szükséges dokumentumokat, hogy az a bizonyos „visszaszolgáltató” bizottság megvizsgálja és jóváhagyja az igényléseket. Az erdőtulajdont a székelyeknek valamikor (1300–1600 között) az ország  magas rangú szervei (király, helytartó, állami és katonai intézmények) adták bizonyos érdemek szerint. Nem rátelepedtek önkényesen, hanem megszolgálták. Tehát az erdőtulajdonosok nem máról holnapra tettek szert ezen vagyonokra, amelyeket jogos, hivatalos oklevelek, majd telekkönyvek bizonyítottak.

1948-ban egy tollvonással az akkori rezsim államosította, kisajátította, elvette az erdőket.

A rendszerváltás után a visszaszolgáltatási törvény alapján elkezdődött a hercehurca, mert a mostani rendszer román vezetői egyenesen felháborodva élik meg az erdélyi székely emberek kielégítését ezen a téren is. Voltak esetek, ahol normálisan, de legtöbb helyen csak nagy akadékossággal, ímmel-ámmal hagyták jóvá az igényléseket.

Szentivánlaborfalván is volt két erdő-közbirtokosság. Hogy, hogy nem, de 67, illetve 115 hektár erdő és más területek a mostani Bodzaforduló város közigazgatási területén fekszenek, és az eltelt húsz esztendő (1999–2019) még mindig nem volt elég ahhoz, hogy az illető város polgármesteri hivatala megvizsgálja a törvényes iratokat (dossziékat), azokat jóváhagyja és felterjessze a prefektúrának.

A félhivatalos értesülésekből kitűnik, hogy ezen erdőterületeket az ottani favágóknak adták oda. De nem ez az egyetlen eset. Hogy csak a leginkább kézenfekvőket említsem, itt van az ozsdolai per, ami hátborzongató, hisz a már egyszer jóváhagyott, jogosan visszaszolgáltatott erdőtulajdont most vissza akarják államosítani! De itt van a Székely Mikó Kollégium esete is, és még számtalan erdélyi iskola, épületek, kastélyok, könyvtárak, várak, földek, erdők stb., amelyeket a romániai hatalom csak úgy, kénye-kedve szerint dobál idébb-odább. Na kérem, ez olyan dolog, mint az óvodások játéka: add vissza a bubarongyomat, többet nem játszom. Hol az a felnőtt, aki itt igazságot tesz?

Most már nem csodálkozom, hogy még a magyar temetőket is kisajátítják a román vezetők! Úzvölgye kapcsán jogos a kérdés: hol van itt jogállamiság, rend és fegyelem, hol van a kultúra, a műveltség és az erkölcs?

Az erdők maholnap már nem erdők, kopár hegyoldalak. Erdőgazdálkodás sajnos se itt, se ott nincs, ha van, csak formális és szabálytalan. Vajon lesz-e még valaha a Kárpátok vonulatán igazi erdő, vagy talán már soha?

N. Kányádi Mihály,
Szentivánlaborfalva