Jeruzsálemből Jerikóba ment egy ember. Útközben rablók támadtak rá. Agyba-főbe verték és kifosztották. Elvették minden pénzét, és félholtan otthagyták az úton. Nemsokára arra jött egy pap. Nem segített a szegény emberen, hanem elkerülte. Később egy lévita jött arra. Szemügyre vette a szerencsétlent, és ő is kikerülte, sietett tovább az útján.

Harmadiknak egy samaritánus érkezett. Ezt az embert lenézték a zsidók, mert szerintük alacsonyabb rendű vallása volt. Ahogy meglátta a sérültet, azonnal segítségére sietett. Ellátta sebeit, felültette szamarára, és elvitte egy vendégfogadó házba, ahol tovább folytatta ápolását. Reggel, amikor tovább indult, pénzt adott a gazdának, hogy viseljen gondot a betegre. Ezen felül azt is megígérte, ha nem lenne elég az az összeg, amit adott, akkor kiegészíti, amikor visszajön. Ezen az emberen látszott a szeretet és jóindulat.

Jézus megkérdezte:

– Ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe esett?

– Az, aki könyörült rajta – volt a válasz.

Minden ember felebarátunk, akinek szüksége van segítségünkre, együttérzésünkre.

– Menjetek el, és ti is ekképpen cselekedjetek – mondta Jézus hallgatóinak.