Sok minden elhangzott, világhálóra került az elmúlt napokban az úzvölgyi súlyos incidens kapcsán, és ma már az is kétségtelen, ocsmány provokáció áldozatai lettünk, kitervelten, szervezetten jártak el azok, akiknek céljuk, érdekük, hogy béke ne legyen. A szálak bukaresti minisztériumokig nyúlnak, egyrészt a belügyihez, ahonnan éppen azt a kétes Sebastian Cucoș egykori csendőrparancsnokot vezényelték ki rendet tartani, akinek jelentős szerepe volt a tavaly augusztusi bukaresti tüntetés könnygázos szétverésében, másrészt a védelmihez, ahol Codrin Munteanu, Kovászna megye egykori hírhedt prefektusa a főigazgató. Az ő nevéhez fűződnek a zászlóperek, már a kormányhivatal jogászaként nagy mestere volt a magyar önkormányzatok ellen indított jogi eljárásoknak, s később ezt kormánybiztosként tökélyre fejlesztette, örökül hagyta utódainak. Jó barátja s minden bizonnyal tanácsadója a szerepét „civilként” átvállaló, hivatásos feljelentővé előlépett Dan Tanasănak, és – mint kiderül a román sajtóértesülésekből – már korábban szúrta szemét az úzvölgyi hadi temető – minden bizonnyal leginkább a nyaranta megrendezett méltóságteljes megemlékezések miatt –, s azzal fenyegetőzött, kézbe veszi, magyarán, ellehetetleníti. Beindult hát a gépezet, amely nem csupán néhány forrófejű, magyarellenes hivatalnokból áll, és kész is volt a temetőfoglalás terve. Az RMDSZ pedig besétált a csapdába, a kampány kényszere alatt, majd az akkor felkorbácsolt román veszéllyel való riogatáshoz való következetesség okán egyik rossz választ adta a másik után.

Továbbra sem tudni, mi volt a valós szándék: „csak” a terület kell, a magyar gócot akarják felszámolni, megmutatni, ki az úr valójában, vagy ennél „magasztosabb” célok vezérlik a szálak mozgatóit, de tény: a gyűlölet ismét az egekig csapott mindkét oldalon. Ugyanakkor azt is látnunk kell, mennyi valóságot bemutató, igazságot kereső, baráti kezet nyújtó román hozzászólás született. Lehet, jóval kevesebb, mint magyargyalázó, mégis reménykeltő, hogy nemcsak úzvölgyi támadók vannak, hanem kolozsvári baráti jobbot nyújtók is. Nem keseregni kell hát, nem gyűlölködni vagy éppen elmenekülni ebből a mostoha országból – hanem keresni a kapcsolatot azokkal, akik normalitást, békés együttélést akarnak, és közösen talán megfoszthatjuk hatalmuktól a Codrin Munteanu-féléket és a mögötte, fölötte állókat. Hisz ugyanazt akarjuk, szülőföldünkön megmaradni annak, aminek születtünk: románnak, magyarnak, és acsarkodás, gyűlölködés helyett élni egy élhetőbb Romániában.