Isten hajlékában csak indokolt esetben és nagyon csendesen szoktunk tapsolni; péntek délután, a Kájoni Consort régizene-együttes alakulásának harmincadik évfordulója alkalmával a református templomban tartott koncerten azonban nehezen lehetett visszafogottan tetszést nyilvánítani. Az esemény valójában nem is koncert, igazi örömzenélés volt.
A Kájoni Consort tagjait házigazdai minőségében Tordai Árpád helyi református lelkész köszöntötte: megtiszteltetésnek nevezte, hogy a város kulturális életét meghatározó, a közösséget zenéjével gazdagító, Erdővidék jó hírét öregbítő régizene-együttes születésnapját épp náluk ünneplik.
Dáné Tibor Kálmán, a Művelődés főszerkesztője, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület volt elnöke arról az emberöltőnyi időről beszélt, ami alatt a Kájoni Consort nemcsak felnőtt, és közvetlen környezetének meghatározó alakjává vált, hanem Erdővidék határain túlnőtt, és örökségünk lett, a régizene méltó képviselője. Kezdetekben – még a diktatúra éveiben, amikor egyetlen tollvonással számolták fel az erdélyi magyarságot szolgáló intézményeket – maroknyi baróti zenekedvelő összefogott, és kulturális múltunk egyik jeles képviselőjének, Kájoni Jánosnak nevét zászlójára tűzve dolgozni kezdett. A munkának köszönhetően hamarosan Barótot is a régizene egyik fellegváraként kezdték emlegetni. Az együttest mozgatók nem elégedtek meg azzal, hogy a lehető legmagasabb szinten tolmácsolják a régi mesterek munkáit, hanem építkeztek is. Azokat, akiket érdekelte ez a fajta zenélés, és némi hangszeres tudással rendelkeztek, bevonták, türelmesen oktatták, hogy kiteljesedő zenésztársukká váljanak. Ennek a befogadó magatartásuknak köszönhetően rengetegen jutottak zenélési lehetőséghez. Aztán ők is szintet léptek. Saját egyesületet alapítottak, előbb Baróton a Diákdombon, majd Olaszteleken a Daniel-kastélyban régizene-találkozó szervezésébe fogtak. Ez mára az amatőr, de igényes munkát végző együttesek találkahelyévé nőtte ki magát, és szép számban vonz közönséget a nagyobb városokból is. Ezt a munkát folytatni kell a következő harminc-negyven évben is, hogy a létrehozott érték megmaradjon – mondotta Dáné Tibor Kálmán.
A Kájoni Consort hosszú időn keresztül a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület égisze alatt működött, ezért annak vezetője, Demeter László is üdvözletét hozta. Mint mondotta, Erdővidék büszke lehet, hogy ilyen lelkes és kitartó zeneművelő emberekkel van megáldva, mint az együttest harminc éve működtetők. Györfi Erzsébet énekes, az egykori csíkszeredai Barozda együttes tagja dallal, Öllerer Ágnes, a bukaresti Lyceum Consort régizene-együttes művészeti vezetője levélben köszöntötte baróti barátait.
Gyulai-György Éva, a Kájoni Consort együttes vezetője az elmúlt évekre visszaemlékezve úgy fogalmazott, nem hitte volna, hogy ekkora és ilyen szép utat járnak be. Nem tagadja, voltak nehezebb pillanatok és nagyobb hullámvölgyek is életükben, de szerencsére mindig akadt egy kis kitartó mag: a zenélés szeretete jelentette a megtartó, új erőt. Gyulai-György Éva azt kívánta a velük együtt ünneplőknek, találják meg maguknak azt a munkán kívüli elfoglaltságot, aminek művelése akkora örömet tud számukra okozni, mint nekik az együtt zenélés.
Az üdvözlőbeszédeket követően a Kájoni Consort volt és jelenlegi tagjai együtt muzsikáltak. Nem valami koncepció szerint állították össze műsorukat, hanem ki-ki kedvenc darabjait szólaltatta meg.
Először az alapító tagok csoportja – Gyulai-György Éva, Kós (Demeter) Katalin, Demeter János, Egyed Csaba, Ilyés Lajos, Hermány Gábor és Oláh-Román Ida lépett fel, majd Hoffman Edit, Veress Katalin, Baló Judit, Lőrinc Emese és Tóth Levente következett, őket Antal László, Gazdag Orsolya, Bocz Réka, Máthé Emőke és Boér Tímea követte, a 2011-ben csatlakozottak közül Kovács (Farkas) Erzsébet, Fancsal Zsolt és Kolumbán Emerencia lépett fel, végezetül pedig az együttest jelenlegi alkotók, azaz Antal László, Egyed Csaba, Gyulai-György Éva, Kovács Erzsébet, Ilyés Lajos, Oláh-Román Ida és Veress Katalin játszottak. Az esemény fénypontjaként az est folyamán fellépők közösen adtak elő dalcsokrot.
Köszönetet mondtak egykori zenésztársaiknak – köztük azoknak, aki már nincsenek az élők sorában –: Benczédi Hubának, Benczédi Piroskának, Györgypál Lajosnak, Incze Erikának, Boér Imrének, Hermány Annamáriának, Krall Arankának, Fink Irénkének, Szilágyi Jánosnak, Szőcs Katalin Ildikónak, Kovács I. Évának, Bendel Beátának, Vágási Margitnak, Bartha Albertnek, Farkas Lászlónak, Tüzes-Bölöni Csillának, Lakatos Andreának Micle-Csog Karolának és Micle-Csog Istvánnak.