Az úzvölgyi fejlemények is csupán a felszínt, az indulatok tobzódását, a vihart jelentik, ám viszonylagos szélcsendben az időszerű belpolitikai témák és konfliktusok szinte teljesen kizárják a kisebbségben élő nemzeti közösségek sorsát befolyásoló felvetéseket. Másrészt a román társadalom és a politikusok egy része távolságtartóan tekint az érdekvédelmi szövetségre, mert elfogadhatatlannak tartják a szociálliberálisokkal való összefonódást.

Eközben egyre több sérelem és megalázás éri a magyar közösséget, nem véletlenül tette ezt szóvá az Európa Tanács független emberi jogi szerve. A Rasszizmus és Intolerancia elleni Európai Bizottság Romániáról szóló jelentésében megállapítja, hogy a politikai diskurzusban gyakori a gyűlöletbeszéd, e kóros megnyilvánulás a médiát, illetve a közösségi oldalakat sem kerüli el, sőt, a magyarellenes megnyilvánulások gyakoriak a sportban is. Ám a bürokraták értékelésük megfogalmazásakor még nem láthatták az úzvölgyi temetőgyalázást! De hogy mindezt az európai illetékesek észrevették, azt jelzi, rossz irányba tartunk. Romániát eddig főként a jogállamiság csorbítása miatt ostorozták, ám kisebbségi témakörben rendszerint kesztyűs kézzel bántak vele. Nem annyira elszántak és konfliktuskeresőek ugyanis az európai bürokraták, hogy szembeforduljanak a hivatalos állami diskurzussal, mely szerint a kisebbségi kérdés tájainkon egyszer s mindenkorra példásan megoldott.

Pedig ha a kisebbségi életforma megfigyelői alaposabban veséznének, további elfogadhatatlan furcsaságokat is felfedezhetnének: a közigazgatási törvénykönyv tervezetéből kilúgoztak minden, a kisebbségek anyanyelvhasználatára vonatkozó kedvező előírást. De nem mindennapi az a hórukkos nekifutamodás sem, ahogy egyik napról a másikra megváltoztatták a megyeitanács-elnökök megválasztására vonatkozó előírást, s a közvetlen szavazás szórványosodó régiókban bizony előnytelen lehet a magyar közösség számára.

Újólag is csak azt lehet rögzíteni, hogy végre békét kellene kötni többségiek és kisebbségiek között. Hiszen civilizált, jóléti államról mindaddig nem beszélhetünk, míg annak állampolgárait nemzetiségük, származásuk miatt megkülönböztetik, esetenként semmibe veszik. De tekintve a mostani irányvonalat, az előzményeket, változhat-e ez a szemlélet egyáltalán? S míg évekig, évtizedekig keresgéljük e kérdésre a választ, illetve reménykedünk a majdani örök békében, jó lenne, ha nem az igazolódna be, hogy az érintett felek, pontosabban pártvezetőik számára előnyös ez az ostoba szembefeszülés, mert abból bizony politikai tőkét lehet kovácsolni, nem is keveset.