Nagy D. István
Külső szemlélőként nehezen értelmezhető minden mozzanata a marosvásárhelyi RMDSZ háza táján kirobbant konfliktus- és távozássorozatnak, melynek úgy tűnik, a legszámottevőbb magyar kulturális tömegrendezvény, a Forgatag is áldozatául esik. A lehetséges következmények viszont ennél súlyosabbak. Az első látásra leginkább olcsó hatalmi torzsalkodásnak és önkényeskedésnek tűnő folyamattal kapcsolatosan a legnagyobb gond maga a helyszín.
Marosvásárhely ugyanis 1990 márciusa óta a román térhódítást illetően frontvárosként él a köztudatban – a valóságban ráadásul ez sorozatosan be is igazolódik –, ahol az elmúlt mintegy két évtizedben nem igazán a magyarságnak állt a zászló. Hogy mennyire nem, azt egyértelműen mutatja a katolikus középiskola kálváriája, a patthelyzetté csontosodott, de szintén nem a magyarságnak kedvező, elsősorban a civilek által folytatott nyelvhasználati háború vagy a székely vértanúk emlékműve kapcsán történtek, hogy pár közelebbi példát említsünk. De ide sorolható az orvosi egyetem mára már megpecsételtnek tekinthető sorsa is, még akkor is, ha ez egyben a városon túlmutató, összetettebb kérdés.
Az már csak hab a tortán, hogy csekély tizenkilenc éve egy több mint korrupciógyanús politikai kalandor és igen színes csapata vezeti a várost, melyet mára – az RMDSZ részleges támogatásával – alaposan eladósítottak, amely hasonló méretű és kapacitású településektől alaposan lemaradt, s a magyarság érdekképviseletének ez idő alatt nem sikerült megtalálnia az utat „Marosvásárhely visszaszerzéséhez”. Történt mindez a legnagyobb számú magyar közösséggel bíró erdélyi nagyvárosban, amely több mint két évtizedig az RMDSZ bázisa volt, azé a szövetségé, mely az előző választáskor a megújulás és az összefogás üzenetével és egy új kezdet ígéretével érkezett.
Az elmúlt napok fejleményei ugyanakkor mindenről árulkodnak, csak megújulásról nem. Lemondássorozat (önkormányzati és szervezeti tisztségekről), visszalépések, egymásra mutogatás, személyeskedésbe átcsúszó vádaskodás, burkolt fenyegetés, önkényes vezetői megnyilvánulások, diszkrét politikai szennyesteregetés – nagyjából minden előkerült az elnök, valamint egyre csak szaporodó bírálói közötti csatákban, ráadásul kendőzetlenül. Egyre egyértelműbb, hogy amennyiben ezt a folyamatot nem sikerül megállítani és rendet teremteni a szervezet soraiban – akár magasabb berkekből –, könnyen megtörténhet, hogy a szűk egy év múlva esedékes önkormányzati választásokat követően egy újabb kudarcot könyvelhet el mind az RMDSZ, mind a helyi magyarság, miközben Marosvásárhely visszaszerzése illúzióvá válik. Az egykori székely főváros ennél többet érdemel.
