Nehéznek tűnhet néhány megtett lépés a felépülésben, és ilyenkor hajlamossá válunk arra, hogy feladjuk vagy kihagyjuk ezeket. A változás megy a legnehezebben végbe egy emberben. Szembenézni önmagunkkal, tükörbe nézni és feltenni a kérdést, hogy kik is vagyunk valójában és mit is akarunk az élettől, vagy hogy meglátjuk-e igazi jellemhibáinkat? Változás nélkül nincs gyógyulás, vallják a szabadult szenvedélybetegek is.

A szenvedélybetegség nagyon mélyre le tud taszítani. A függőség teljességgel önzővé és énközpontúvá formálja át az embert. A személyiség eltorzul, a saját kényelem és öröm áll az első helyen. Sajátos elvei szerint éli az életét, csak szenvedélye táplálása jelenti az egyetlen életcélt.

A józan életforma kialakulásához tehát nem elég csak az ivás elmaradása, a játék kihagyása vagy a drogok fölötti győzelem. Szükségessé válik a magatartás, a viselkedés, az eltorzult személyiség megváltoztatása, a jellemhibák kiküszöbölése és nem utolsósorban az önfejlesztés és önátadás lehetőségeinek az elfogadása. Csak így lehetünk teljesen boldogak, vidámak és végre szabadok, csak így szabadulhatunk meg a kínzó bűntudattól, így tudjuk a rosszat jóra fordítani és ez által megszabadulni a bűntudattól. Az önátadás azt is jelentheti, hogy teljességgel készen állunk arra, hogy Isten megszabadítson bennünket minden olyan káros és belénk ivódott jellemhibától, amit idáig nem láttunk, nem érzékeltünk vagy amelyekkel nem akartunk szembenézni.

Így feltehetjük magunknak azokat a kérdéseket, amelyek mélyebb, fájdalmasabb és ismeretlen önismereti utakon vezethetnek bennünket. Mit tettünk eddig annak érdekében, hogy visszanyerjük lelki nyugalmunkat, szabadságunkat, vagy egyáltalán akartuk-e ezt? Engedtük-e, hogy Isten formáljon és szabaddá tegyen, vagy még mindig ragaszkodunk olyan dolgokhoz, amiktől nem akarunk megválni? Van-e valami még, ami a józanság és a szabadság útjában áll?

Legtöbben beismerik, hogy vesztettek, hogy az akaraterejük tehetetlen volt az alkohollal, a játékkal, a drogokkal vagy egyéb függősséggel szemben. A változás fájdalommal jár, de változás nélkül nincs teljes gyógyulás, nincs teljes szabadság. A felépülés útján mindig maradnak olyan vágyaink, amelyek Isten kegyelmének ellenállnak. Ez pedig az erkölcsi vagy lelki tökéletesség útjában áll legtöbbször. Pedig a valódi tökéletesség nem más, mint Isten. A félelem megbénít bennünket, félünk feltárni életünket, magunkat, félünk átadni Istennek önmagunkat. Azt hisszük, hogy ez által sebezhetőekké válhatunk. Pedig csak akkor lehetünk igazán szabadok, ha átadjuk magunkat a felülről érkező erős áramlatnak, a kegyelemnek.

A megoldáshoz vezető úton döntenünk kell a változás mellett. A legkevesebb, amit meg kell tennünk, hogy sorra vesszük legsúlyosabb jellemhibáinkat, és minél hamarabb irtani kezdjük őket. Gondoljunk arra is, hogy jellemhibáink bűneink súlyosságának mércéi is lehetnek. És ha nyitottak vagyunk a változásra, akkor egy alapos önvizsgálat adhat egy új szemléletet, cselekvésre késztethet bennünket sötét és negatív oldalunk megváltoztatására, és kegyelemmel gazdagíthat. Régi önmagunk elengedése szabaddá tehet bennünket, az önátadás a spirituális élet előtt nyitja meg a lehetőséget. Az újjászületés lehetősége is adottá válik, ahogy a félelmeink legyőzése is. Alázatra vezet, és kitárja lelkünk ajtaját Isten segítő ereje előtt.
 

Kozma Ferenc lelkigondozó,
a Bonus Pastor Alapítvány munkatársa
(telefon: 0757 489 778)