Hosszú távon a laboratóriumban növesztett hústermékek a marhatenyésztés egyes módjainál nagyobb mértékben hozzájárulhatnak a globális felmelegedéshez – derítették ki az Oxfordi Egyetem kutatói.
A kutatók szerint a szarvasmarha felváltása laboratóriumi hússal nem egyszerűen azzal jár, hogy a klímaváltozást illetően nagy hatású módszert felváltanak egy alacsony hatásúval. Hosszú távon a laboratóriumi hús előállítása nagy energiafelhasználással jár és jobban hozzájárulhat a globális felmelegedéshez, mint a marhatenyésztés, ha az energiarendszerek a jövőben is a szénalapú fűtőanyagokat használják – ismertették az egyetem honlapján. A kutatók úgy vélik, hogy a szénalapú energiarendszerektől való nagymértékű elfordulás nélkül a laboratóriumi húsok jelenleg javasolt fajtái nem jelentenek megoldást a húselőállításra a globális felmelegedés csökkentése érdekében.
„A közelmúltban nagy volt a közérdeklődés a laboratóriumi húsok elállítása iránt, és számos cikk kiemelte annak lehetőségét, hogy a marhahúst ezek váltsák fel, mivel fontos előnyeik vannak a klímaváltozást illetően. Ez nem egyértelmű, részben azért, mert nagy a bizonytalanság akörül, hogy miként lehet tömegesen ezeket a húsokat előállítani. Fontos összehasonlítani a mezőgazdaságban tenyésztett és a laboratóriumi marhahúst az üvegházhatású-gázkibocsátást illetően is” – magyarázta John Lynch, a kutatás vezetője.
A mezőgazdaságból eredő üvegházhatású gázkibocsátás a globális felmelegedés mintegy negyedéért felelős. A marhatenyésztés laboratóriumi húsokkal való felváltására sokan a környezeti hatások csökkentésének lehetséges módjaként tekintettek.
A marhák által kibocsátott metán fontos üvegházhatású gáz, de félrevezető lehet egyenértékűnek tekinteni a metángáz-kibocsátást a szén-dioxid-kibocsátással. A tonnánkénti metánkibocsátásnak nagyobb hatása van a felmelegedésre, mint a szén-dioxidnak, de előbbi csak mintegy 12 évig marad a légkörben, míg a szén-dioxid akár egy évezredig is létezik és gyűl. A metán hatása hosszú távon nem halmozódik – magyarázta Raymond Pierrehumbert, a tanulmány társszerzője.
A kutatók ezért összehasonlítottak három marhatenyésztő eljárásból eredő kibocsátást négy laboratóriumi húskészítő módszerből eredő kibocsátással, feltételezve, hogy a jelenlegi energiarendszerek változatlanok maradnak, és modellezték a módszerek hatásait a következő ezer évre. Kimutatták, hogy bár kezdetben a szarvasmarhák metánkibocsátásnak nagyobb a hatása a globális felmelegedésre, mégis egyes esetekben a laboratóriumi húselőállítás nagyobb felmelegedést hozhat. (MTI)
