Valójában már csak az számít hírnek, ha embert bántott a nagyvad. Már csak nevetünk a tusnádi medvesztorikon, hogy jött és vitte az egyik hátizsákot, amelynek a dühös tulajdonosa szaladni kezdett utána, de aztán persze nem szaladt sokáig, mert rádöbbent, hogy túl sok esélye nem lenne visszaszerezni a lopott holmit...

De hát Tusnád ilyen, mindenki tudja, hogy van ott néhány olyan medve, amely előszeretettel fogyasztja a turisták ételmaradékát. Ezért a kisgyermekes szülők nyaranta csak Tusványosra szoktak kimerészkedni, a Szent Anna-tó partja már nem annyira közkedvelt szórakozóhely, mint régen. Egy kicsit sajnáljuk, hogy ilyen a helyzet, de túlságosan azért nem bánkódunk, mert nemcsak Tusnádra lehet kirándulni, ha erdőbe vágyik az ember.

Megbeszéltük a feleségemmel, hogy az ilyenkor már drágán kínált külföldi vakációzás helyett idén inkább rövidebb kirándulókörutakat szervezünk Háromszéken és Székelyföldön, hisz gyermekkorunkban is a közeli kirándulóhelyeken történő szalonnasütések, folyóparti fürdőzések voltak a legizgalmasabb nyári programjaink, nem kellett all inclusive ellátás ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Gyorsan el is döntöttük, hogy a következő hétvégén kimegyünk egyet a Vadas-tetőre, vagy csak az Árkos határában lévő erdőbe, ahol még sosem jártunk.

Pár napra rá, hogy ezt eldöntöttük, a feleségem és a kisfiam elkísérte az egyik szomszédunkat kutyát sétáltatni. Ahogy a Kőröspatak felé vezető egyik mezei ösvényen sétáltak, egyszer csak két medve bukkant elő a tó melletti akácosból, alig pár méterre tőlük. Menekültek, amilyen gyorsan csak lehetett. De hát a kőröspataki tó tényleg csak itt van a falu szélén, pár éve még naponta kibicikliztem oda a fiammal. És arrafelé szaladnak a sportolók is reggelente, és mindenki ott sétáltatja a kutyáját... Már itt sem vagyunk biztonságban? Hány medve kóricálhat a Vadas-tetőn, ha a falu határában is medvével találkozik az ember? Lefújtuk a hétvégi kirándulást.

Vajon van-e olyan erdő Háromszéken vagy bárhol Székelyföldön, ahol biztonságosan lehetne kirándulni? A sógorom Maros megyében, Erdőszentgyörgy közelében járt ugyanígy péntek délután: szaladt egy mezei úton, és egyszer csak közvetlenül előtte kibújt a medve a bozótból. Talán csak a véletlennek köszönheti, hogy megmenekült.

Egyre több vadállatot látunk az autóutak mentén is. A minap Kovászna környékén egy őzbak és egy őzgida szaladt át előttünk az úton, pár napra rá egy szarvas, a hétvégén pedig két kis rókát láttunk Vargyas határában az út szélén, amelyek olyan békések és kíváncsiak voltak, hogy akkor sem szaladtak el, amikor megállítottam az autót. Nagy élmények ezek egy kisgyereknek, de azért nincs rendben az, hogy egyre több vadállattal találkozunk közvetlen életterünkben.

Szlovéniában pár nappal ezelőtt törvényjavaslat született 200 medve és tucatnyi farkas kilövéséről, mert túl sok kárt okoznak, egyértelmű a túlszaporulat. A Kovászna megyei környezetvédelmi ügynökség adatai szerint tavaly nyáron 437 juhot, 50 kecskét, 42 tehenet, négy disznót, három lovat, hetven tyúkot és 32 méhkaptárt pusztítottak el a medvék Háromszéken, emellett pedig tönkretettek összesen több mint 45 hektárnyi cukorrépával, kukoricával, szójával, zabbal, illetve napraforgóval bevetett mezőgazdasági területet, valamint 95 gyümölcsfát. A hatóság szerint 2017-ben már 248 medvetámadás volt, 2016-ban 120, 2015-ben pedig 58.

Vagy túl sok az állat, vagy kevés az erdő, de egyértelmű, hogy felborult az egyensúly, amely megfelelő életkörülményeket biztosított embereknek és állatoknak egyaránt. Mi, akik városi környezetben, irodákban dolgozunk, csak olyankor szembesülünk a medvekérdéssel, ha kirándulni készülünk a szabadba, de vajon hány olyan ember él Székelyföldön, akinek a mindennapi életét is közvetlenül befolyásolja ez a probléma?...