Legelőször Hajdú János főesperes köszöntötte az ünnepeltet, és hálát adva szolgálatáért s azért is, hogy sokszor bölcs meglátásaival segítette híveit a szeretet útján, paptestvéreit pedig a papság útján megmaradni. Tolmácsolta a Gyulafehérvári Főegyházmegye részéről a szintén aranymisés Jakubinyi György érsek levelét, aki nem lehetett jelen. Elhangzott, hogy a legnehezebb időkben mondtak igent a papi szolgálatra. Erőt, egészséget, békességet kívántak neki a plébánia és az egyháztanács, a Szent Rita Nőszövetség, a Pro Vita Hominis Társaság képviselői és a ferences nővérek. László Károly nyugalmazott színművész verssel kedveskedett, a káplánok nevében Bartos Károly kézdisárfalvi plébános mondott köszönetet.

Néhány életrajzi adat is elhangzott: Szabó Lajost 1969. április 13-án szentelte pappá Márton Áron püspök. Székelyudvarhely, Györgyfalva, Csíkkozmás, Csíkmadaras után 1990-ben helyezték Sepsiszentgyörgyre, hogy lelki vezetője legyen a város katolikus híveinek. A lélekgondozás mellett plébániai épületeket javíttatott, templomot épített, szívén hordozta a magyarság gondjait és ünnepeit.

Szabó Lajos kanonok meghatottan emlékezett vissza, amikor ötven évvel ezelőtt 16 felszentelendő pap térdelt az ezeréves székesegyházban, és a szenteléskor mindannyiuknak megrendült a lelke. Akkor választotta jelmondatát, amit a Szűzanyával együtt mondott és mond naponta: Magasztalja lelkem az Urat! (Lk. 1, 46). „Hosszú és meredek volt az út, nehézségekkel, megpróbáltatásokkal, de sosem hagyott el az Úr. Én néha bukdácsoltam, orra buktam, vittem a keresztet. A költő szavaival: hagytam magam szeretni, csak ennyi az egész, hagytam magam vezetni, mint a gyermek; küldtek, mentem, ennyi az egész. Az Úr a mai napig vezetett, mert szeretett.”

Potyó Ferenc érseki vikárius a szentbeszédben a papi szolgálatról beszélt. Isten meghívta, és ők igent mondtak. Most a hűséget és kitartást ünneplik. A papi szolgálat három tulajdonságát fejtette ki: a sok elvárás ellenére a pap elsősorban az imádság embere kell legyen; az irgalmasságot nemcsak hirdetni kell, hanem eszközei is kell legyenek (a gyónásban Isten megbocsátó irgalmával és szeretetével találkozunk); a pap életében központi helyet foglal el az eucharisztia (oltáriszentség). Székely-magyar népünknek vissza kell térni az eucharisztia asztalához – biztatott Potyó Ferenc.

A szentmise végén a 23. zsoltárral köszöntötte az ünnepeltet a plébánia kórusa és a Laudate kamarakórus. Lajos atya elérzékenyülve mondott köszöntet mindenért, két jelen levő testvérének és családjaiknak, a rokonságnak is, hogy egységben és szeretetben segítették. Az ünnepség aranymisés áldással zárult.