A tömbház sok szeme becsukódva, egész háza népével mély álomba merült, még a szomszédos riasztó is elfelejtette riogatni a környéket.
Zerkuláéknál kánonban horkoltak, a gyerekek még álmukban is folytatták a játszást, amikor hatalmasat döndült az ajtó.
A horkolás ugyan alább hagyott, de mindenki még az álom és ébrenlét közt időzött, amikor óriási robajjal döndült ismét az ajtó.
— Biztosan valamelyik ,,megfáradt" atyafi tévesztette el az ajtót — villant át az asszony agyán, és a bejárathoz botorkált, hogy helyreigazítsa a tévelygőt. Kinézett a kukucskálón, s mivel senkit sem látott, résnyire kinyitotta az ajtót. Abban a pillanatban egy macska futott be villámgyorsan a lába mellett, és meg sem állt a legbelső szobáig.
Eszeveszett felfordulás vette kezdetét: az imént még békésen horkolászó Zerkula üvöltött, a gyerekek visongtak, Zerkuláné lába meg gyökeret vert a nyitott ajtó mellett.
— Jaj, fogd meg, kergesd ki, már az ágyon van, most ugrott fel a könyvszekrény tetejére! — hallatszott a legbelső szobából kétségbeesetten.
Az asszonynak eszébe jutott, hogy a könyvszekrény tetején katonásan sorakoznak a régi bokályok, cserépedények, és már látta is lelki szemeivel a pusztítást. Jó hadvezérhez illően azonban visszavonulást és csendet parancsolt a ház népének. Stratégiai okokból mindenkit felkért, hogy hagyja el a szobát, majd óvatosan előrenyomult, hogy tárgyalásba kezdjen az ellenféllel.
A macska nagy zöld szemével a földgömb mögül figyelte mozdulatlanul az eseményeket, látszott rajta, hogy valamitől nagyon megijedhetett, és most ő is zavarban van.
Az ellenség most már egy gyámolításra szoruló állattá szelídült. Mire a család lábujjhegyen a szobaajtóhoz vonult egy illatos szalámiszelettel, a kifáradt macska már az igazak álmát aludta egy újsághalomba fúrva a fejét.
Eljött a megbékélés pillanata: ember és állat egyaránt megnyugvásra tért.
Reggel mindenki összeszedte a macskákkal kapcsolatos tudományát, hogy lecsalják a jövevényt a szekrény tetejéről. Valakinek aztán az az ötlete támadt, hogy ki kell nyitni az ablakot, és a macskára bízni a dolgot. Az ötlet bevált: a macska egy szemvillanás alatt végigszaladt az ablakpárkányon, és kihasítva ugrás közben a szúnyoghálót, lenn termett az utcán. Még hosszasan visszanézett, és egy hálásat nyávogott.
Amire lendületbe jött a város, már csak a ház mesélte tovább, hogy miként fért meg egy éjjel egy fedél alatt ember és állat, mint valamikor, azon az első karácsony éjszakán.
