Könnyű rövid idő alatt összekovácsolódott közösséggé válniuk egymástól akár több száz kilométer távolságra élő gyermekeknek, ha már együttlétük első estéjén belekóstolhatnak a király hatvanöt cikkre vágott almájába és megérezhetik, a jóból mindenkinek egyformán jut. A Napsugár gyermeklap kedden kezdődött sepsiillyefalvi táborában minden bizonnyal nem lesz vita abból, kinek a fejére kerül korona és kik a dajkák, szakácsok – a király udvarában mindenki egyformán fontosnak érezheti magát.
Kraszna, Kolozsvár, Nagyszalonta, Madéfalva, Székelykeresztúr, Kovászna, Mezőfény, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Marosvásárhely, Dicsőszentmárton és Arad Napsugár-olvasóinak színe-java rendezkedett be egy hétre a sepsiillyefalvi református vártemplom bástyáiba, valamint a várkertbe, és mielőtt megkezdték volna a bástyazászlók elkészítését, a csapatok bemutatták szülőhelyüket. Rövid történelmi, helytörténeti ismertetők hangzottak el, voltak, akik tréfás jelenetben, rigmusokba szedett szövegek révén tájékoztatták társaikat arról, miért érdemes városukba, falujukba, iskolájukba látogatni, de helyi népdalokat is hoztak magukkal, amelyeket a napokban a királyi udvar többi lakójának is megtanítanak.
Minden este új királyt választanak, a koronát ellenben a napi játékokban ki kell érdemelni. A lovagok legügyesebbje megvívhat a királlyal, miközben az udvarhölgyek a királyi kertésszel paroláznak. A bástyabejárónál panaszzsákot helyeztek el a névvel aláírt levelek számára, arról pedig, hogy a programokra pontosan érkezzenek a táborlakók, futárok gondoskodnak.
Zsigmond Emese, a Napsugár főszerkesztője lapunknak elmondta: a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő, a Mesék szárnyán mesevetélkedő, a Barangolás Európában verseny és a Kurutty Általános Műveltségi Vetélkedő nyertesein kívül a Napsugár legszorgalmasabb bélyeggyűjtői és hűséges olvasói közül is többen részt vesznek a jutalomtáborban. A Napsugár tízezres és a Szivárvány tizenhatezres olvasótáborához olyan gyermekek tartoznak, akik szeretnek olvasni, kedvelik a kreatív játékokat, a vetélkedőket, egyfajta válogatott társaság, akik minden bizonnyal később is a könyvet választják a televízió helyett – mondotta.