Egyedül élek, kertes házban, szemét nem is gyűl, mert fával tüzelek, a papírt tehát elégetem. Műanyag palackba, dobozba csomagolt árut nem veszek, vagy csak ritkán. Borvizet, sört üvegben, tejfölt kis edényben szoktam beszerezni, és így tovább. Az arra való anyagokat nagyon régóta komposztálom... Mindezt elmondtam a Tegánál is, de nem intéztem semmit. A hölgy, aki fogadott, azt mondta, hogy ez a törvény, esetleg beszéljek az igazgató úrral. Az igazgató úr nem volt ott, de az irodában egy nagyon kedves kisasszony elmagyarázta, hogy a kukás autón kamera van, és aszerint nem volt szelektíven gyűjtött szemét kitéve. Azt, hogy egyáltalán nem volt szemét, nem vették figyelembe. Ha minden – papír, műanyag, rongy, háztartási hulladék – lett volna egy helyen, az lett volna a nem szelektív szemét. A hölgy megkérdezte, hogy kaptam-e zsákot a Tegától? Igen, kaptam. Akkor nagyon kedvesen, végtelen nagy türelemmel elmondta, annyiszor, ahányszor szükség volt rá, hogy megértsem: a hibás én vagyok, miért nem tettem legalább egy samponos flakont a zsákba és tettem volna ki a kapu elé, hogy a szemetes vigye el? Hát ez mi?! Egy 80 literes zsákba tegyek egy darab műanyag flakont, hogy ne kelljen büntetést fizetnem? Ez a cél, hogy minél több műanyagot használjunk el? Vagy hogy minél többet fizessünk ok nélkül?

72 éves, idős asszony vagyok, nekem nem szórakozás a 30 fokos melegben a fájós lábammal a Tegához menni (csütörtökön 10 órakor nyit az ügyfélfogadó iroda, hamarabb nincs miért oda menni) azért, hogy megmondják nekem, hogy a hibás én vagyok, ez a törvény, a számlát ki kell fizetni, ez ellen nincs apelláta.

Beadtam egy kérést, hogy felmondom az együttműködési szerződést, hivatalosan fogok választ kapni rá.

Tehetetlenül, mélyen megalázva éreztem magam, nem tudom elhinni. Már mindent meg lehet csinálni velünk? Szégyellhetjük magunkat! Szégyellhetik magukat!

Ancu Mária, Sepsiszentgyörgy