A nyilvánvalóan túlterhelt útvonalon hatalmas aszfalttarajok sorakoznak hol az út szélén, hol a közepén, a kiskocsikat ide-oda dobálják, aljukat súrolják. Ha így megy tovább, az autók mintegy ,,zátonyra futva" fel is akadhatnak rajtuk, alsó részük súlyosan károsulhat a forgalomban.

Nem nehéz rájönni, mi a bajok oka. A nagyarányú útromlást nyilvánvalóan a hatalmas, nemegyszer túlterhelt dömperek okozzák, melyek az Olt menti kőbányák, homokkitermelések termékeit szállítják boldogabb tájak felé. A Brassó környéki nagy fellendülés, az építőipar megugrásának árát így Háromszék fizeti meg, mi több, az ő osztályrésze mindebből csak a károsodás, mely többszörös.

Iszonyatos képet nyújtanak a kőbányák, a kiforgatott belsejű dombok, a felsebzett táj, a kősivatag szemet bántó kép, a por borította szomszéd mezők főbenjáró környezeti ártalomnak minősülnek. Jobb helyeken a kitermelő a kibányászott kövek helyére erdőt, legelőt telepít vissza, elegyengetni, feltölteni köteles a bányagödröt, földet ráhordani és azt újra termővé tenni. Mi még ott tartunk, hogy a pár fenntartott munkahelyért ajnározzuk őket, holott itt már szemérmetlen nemzetközi rablás folyik fényes nappal, egy minden környezetvédelemnek fittyet hányó kifosztása a folyó mentének, mely a megye turisztikai erejének is csak árt. Hogy ezt nálunk minden következmény nélkül megtehetik a nemegyszer nemzetközi tőkeérdekeltséghez tartozó bányák, az messzemenően meggondolkodtató.

Az úthoz visszatérve: a széttaposott burkolat, a széleken kirojtosodó, középen felpúposodó aszfaltszőnyeg, a műhepehupák és gödrök mára súlyosan veszélyeztetik a forgalom biztonságát, s kétségbeejtő az a felelőtlen közöny, amellyel a hatóságok mindezt úgyszólván ölbe tett kezekkel nézik. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a hatalmas billenőkocsik nyilvánvalóan többet szállítanak a megengedhető súlynál. Hol a rendőrség, hol az útügyi hatóság, mely mindennek gátat szabhat, ellenőrzésnek, szűrésnek vetve alá a lehetőségekkel visszaélő szállítókat? Másfelől, hol vannak az útjavítók, akik a helyben orvosolható kisebb károsodásoknak elejét vennék, hogy az út állapota ne romoljék tovább? Az ígéretből, hogy az utat felújítják, évek múlva lesz valami, az életveszély azonban már most fennáll.

Tudjuk, a közelben folyó óriásépítkezések, az autópályák, a vidombáki reptér nagy hasznára lehet a Székelyföld eme sarkának a jövőben. De képtelenség, hogy ezért ekkora árat legyünk kénytelenek fizetni. Mire azok elkészülnek, itt középkori viszonyok közé süllyed vissza az amúgy is elhanyagolt egész úthálózat, az eddig járható utakon tengeri betegséget, sőt, ,,hajótörést" lehet szenvedni maholnap, s akkor még a halálos balesetveszélyről nem is szóltunk.