Nem unatkozik, ki a román nagypolitika színeváltozásait nyomon követi. Az már megszokott, hogy úgy vándorolnak egyik párttól a másikba a közélet szereplői, mintha inget cserélnének, van példa rá, hogy egyetlen képviselő, polgármester vagy egyszerű tanácstag végigsétált minden párton, a nacionalista Nagyromániától vagy a félfasiszta Új Generációtól az épp 130. születésnapját ünneplő liberálisig.
Arra mégis felkapta majd mindenki a fejét, mikor kedden kiderült, Corneliu Vadim Tudor az elnöki párt, azaz a demokrata-liberálisok jóakaratának hála őrizhette meg alelnöki tisztét a szenátusban. Egyszerű adok-kapok volt — hajtogatják a demokrata-liberális párt alapemberei —, szó sincs arról, hogy politikai egyezséget kötöttek volna a nagyrománnal, ki korábban valósággal csúfot űzött mind az Emil Boc vezette, doktrína nélküli politikai alakulatból, mind szellemi istápolójukból, Traian Băsescu államfőből. Elég 2006 decemberét felidézni, amikor a két ház együttes ülésén az államelnök épp a Tismăneanu-jelentést, a kommunizmus rémségeit felidéző és elítélő dokumentumot olvasta fel, s Vadim Tudor embereivel együtt olyan zsibvásárt rendezett Románia parlamentjében, amiről sokáig írni fognak még a témával foglalkozó annalesek. Băsescut magát sem kímélte Ceauşescu egykori bárdja, hol nemes egyszerűséggel tolvajnak, hol paprikajancsinak, hol meg a nyugati hatalmak bábjának titulálta. S íme, most szent a béke, az Emil Boc és Theodor Stolojan nevével fémjelzett párt politikai alkut kötött azzal a Vadim Tudorral, kivel az elmúlt több mint három év alatt — nyílt színen legalábbis — nem vállaltak közösséget. Most ellenben Vadimnak kellett a szenátus alelnöki széke, a Boc—Stolojan-féle társaság meg korábban is bebizonyította — amikor a becalistákkal lépett frigyre a fővárosi tanácsban —, nincsenek skrupulusai, gátlástalanul ad és vesz annak reményében, hogy csak-csak megkaparintja a hatalmat. És nem is jön rosszul sem a párt, sem szellemi vezére, Băsescu számára Vadim vad nacionalizmusa, Becali ortodox köntösbe bújtatott újfasizmusa, hisz eme új szövetségeseik kimondják helyettük, amit szalonképes pártok nem fogalmazhatnak meg. S ahogy hírlik, most, mandátum végén még homorítani szeretne a D-LP parlamenti frakciója is néhány jelentéktelen bizalmatlansági indítvánnyal. Abban a reményben, hogy siker esetén szavazatokat nyerhetnek majd a november végi választásokon.
Íme, Bocék Becali után Vadimmal is egy tálból cseresznyéznek. Megeshet, nem csak fél szemük megy rá.
