A szabadtéri oltárnál házigazdaként Tifán Lajos plébános köszöntötte a vendégeket, Tamás József püspököt, Szabó Lajos kanonokot, a környékbeli papságot, a csíkmadéfalviakat, a világi méltóságokat és a határon inneni és túli zarándokokat. A szentbeszédet Szabó Lajos kanonok, a sepsiszentgyörgyi belvárosi Szent József-templom aranymisés plébánosa tartotta, aki arról beszélt, mekkora kegyelem volt az, hogy egy hónappal ezelőtt Ferenc pápa Csíksomlyóra látogatott. „A mai ember boldogságkeresésében három mozzanatot, utat  jelölnék meg: az egyik a hit, a másik a karrier, a harmadik a hatalom, amivel lezáródik az igazi út, ami a boldogság felé vezet, csökken és elmarad az Istenhit, és beköltözik a lelkünkbe az új pogányság” – hívta fel a figyelmet korunk jelenségére a kanonok, arra biztatva híveit, hogy térjenek vissza az ősi hithez, amit tovább kell adni az utódoknak.

Ezt követően az áldás és elbocsátás után a magyar és a székely himnusz hangzott el. A főpapi áldást követően a zarándokok a kegytemplomot kerülték meg. Templomi zászlókkal az élen indult el a körmenet. Visszatérve a templomkertbe a papság és a hívek elimádkoztak egy imát Márton Áron püspök boldoggá avatásáért.

A búcsút megelőzően a művelődési otthon bejárata elé a torjai önkormányzat székely kaput állított. A felirat Tamási Áron Ábeljének híressé vált mondata – „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” –, a kaput a torjai Pethő Sándor faragta. A búcsús szentmise a művelődési otthonban szeretetvendégséggel ért véget.