A Háromszék nem alkuszik emlékév részeként tegnap délután Kökösben zajlott ünnepség. A rendezvény kezdetét 17 órára időzítették a szervezők: körülbelül ekkor ért véget 170 évvel ezelőtt az a csata, mely hadászatilag ugyan nem volt kiemelkedő jelentőségű, azonban Háromszék önvédelmi harcának fontos momentuma volt – és számunkra szomorú pillanat is, hiszen ebben a csatában esett el Gábor Áron, a székely nemzet hőse.
Ünnepnyitó beszédében Tăraș Silviu, Kökös alpolgármestere emlékeztetett, 1849-ben a katonai vezetők sok mindenben nem értettek egyet, többek közt a Feketeügyet sem tartották stratégiailag megfelelő védvonalnak, az azonban senki számára nem volt kérdéses, hol húzódik Székelyföld határa – ezért kellett a kökösi csatát megvívni. Székelyföld viszont nemcsak fizikai határokkal megjelölt terület, hanem szellemi, lelki, érzelmi tér is, mely az emlékezetet élteti – s így arra sarkall bennünket, hogy minden év március 15-én és július 2-án a követendő emberi példákra és hősi halottainkra emlékezzünk – mondta Tăraș Silviu.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke beszédében felhívta a figyelmet, 1848–49-cel kapcsolatban általában a kezdetre és a végre, a pesti forradalomra és a világosi fegyverletételre szokás emlékezni, de a két vég között ott voltak a csúcspontok – köztük a kökösi csata is. A csata kevés hősi halottja közt volt Gábor Áron, és ha erre gondolunk, szomorúság tölt el, de látni kell azt is, eleink hogyan jutottak el az önvédelmi harc megszervezéséhez, hogyan létesítettek a semmiből egy sokszoros túlerővel szembeszállni képes hadsereget. Más nemzeteknél ünnepeik szabadnapok, nekünk lelkünkben élnek az ünnepek – ez a különbség köztünk, mi hiszünk bennük, mint ahogyan Gábor Áron is hitt álmában: hogy eszükkel, karjuk erejével képesek megvédeni a székely szabadságot. Mi még valljuk Gábor Áron hitét, zárta beszédét Tamás Sándor.
Tóth László, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának vezetője beszédében emlékeztetett: Háromszék önvédelmi harcának jelentősége abban állott, hogy egy kis nép megmutatta, aki az igazság oldalán küzd, az a túlerővel szemben is képes felvenni a harcot – hasonlóképp van ez napjainkban is, a ma felmerülő nehézségek megoldásához hitre, tettrekészségre, önfeláldozásra, de nem utolsósorban a székely leleményességre is szükség van. Mert az a nép, amely így tiszteli hősei emlékét, így ápolja emlékhelyeit, azt mutatja, kezében akarja tartani jelenét, maga akarja alakítani jövőjét – ehhez kívánt kitartást Tóth László.
A továbbiakban Nagy Zoltán történész a kökösi csata történéseit elevenítette fel, a helybeli Gábor Áron Általános Iskola diákjai alkalmi műsort mutattak be, a Jakab Csaba vezényelte Harmónia vegyes kar énekeit követően pedig Kovács Levente tiszteletes mondott imát és áldást. Az ünnepség koszorúzással és himnuszaink eléneklésével zárult.
