Ízekben, színekben, választékban gazdag nyár derekán minden piac, most valóban érdemes kihasználni a kínálatot, megkóstolni az ismeretlen vagy a nem éppen kedvencek közé tartozó zöldségeket, gyümölcsöket is. Kánikulában sütni, főzni időnként megpróbáltatásnak tűnhet, ezért jó választás, ha egy vegyes zöldségsalátával, némi gyümölccsel megoldjuk az ebédet, vacsorát. Előfordul azonban, ennyivel nem éri be a család apraja-nagyja, így amennyiben mégis készíteni kell valamit, inkább könnyed, gyors ételekre esik a háziasszonyok választása. Ezúttal hasonló receptekből közlünk összeállítást – alapanyagok tekintetében csupa olyasmit ajánlunk, ami mostanában elérhető a piacokon, zöldségesek kínálatában.
Mentás zöldborsóleves
Ezzel a recepttel jó ideje kacérkodom már, több változatát is felkutattam, népszerű séfek műsorában is követtem – megfőzni viszont mindeddig nem sikerült. A mentának köszönhetően üdítő ízű levest nyerhetünk, melyet a tejszín igazán kellemessé, selymessé tesz. Készülhet mélyhűtött zöldborsóból is, ám a frissnek most van szezonja, még kapható a piacon – érdemes ezzel elkészíteni.
Hozzávalók 4 főre: 80 dkg–1 kg zöldborsó, 3–4 szál zöldhagyma, 1 cikk fokhagyma, egy kanál vaj, kevés olívaolaj, fél csokornyi friss mentalevél, néhány vékony szelet bacon vagy császárszalonna, 2 dl tejszín, ízlés szerint só és bors, 1–1,5 l zöldségalaplé vagy víz. Ezek a fő hozzávalók, ám számtalan receptben megjelenik, hogy egy-két sárgarépát és/vagy ugyanennyi krumplit is belefőznek a levesbe – ezzel minden tekintetben gazdagabb lesz az étkünk. Az apróra vágott hagymát, fokhagymát felhevített vaj és olaj keverékén kissé megfuttatjuk, enyhén sózzuk is. Ebben a szakaszban hozzáadhatjuk – amennyiben úgy döntünk – a sárgarépát, krumplit, majd a zöldborsót is, felöntjük tetszés szerinti mennyiségű alaplével, vízzel – van, aki sűrűbben szereti a levest – és puhulásig főzzük a zöldségeket, közben sóval, borssal igazítunk az ízén. A mentát apróra vágjuk, a leveshez adjuk, belekavarjuk a tejszínt, végül botmixerrel pürésítjük az egészet és összeforraljuk. A bacont, császárszalonnát száraz serpenyőben megpirítjuk, tálaláskor a levesre szórjuk. Pirított kovászos kenyérrel is kínálhatjuk.
Rókagombás orsótészta
A laskafélék mindig a kedvenceim közé tartoztak – enni, elkészíteni ugyanúgy szeretem. Ez az érzés csak erősebb lett, mióta Olaszországban is megfordultam és megtapasztaltam: a száraztészta – s különösen annak friss változata – nem unalmas alapanyag, sőt, a megfelelő társítással akár ünnepi fogás is készülhet belőle. Ezúttal egy szezonhoz illő, egyszerű fogást ajánlok, melyhez egy ízletes, nálunk népszerű hozzávaló szükséges – a rókagomba. Ezt az étket tulajdonképpen a szükség szülte, miután egy csíkszéki kiruccanás zárásaként vásároltam jó adag friss, apró rókagombát. Időbe telt ugyan megtisztítani, végül elkészítettem paprikásnak, de nem sűrítettem be, hanem a mélyhűtőbe tettem.
Rókagombás csavarttészte
Amikor végre előkerült a fagyasztóból, felforrósítottam, friss petrezselyemzölddel és tejföllel kavartam a frissen főtt laskához. Cukros salátával gyors és igen finom hétköznapi ebédünk volt.
Brokkolis tészta
Egy másik kedvencem, melyhez általában egy fej friss brokkolit használok – legalább fél kilót. Rózsáira szedem, megmosom, majd bő, lobogó sós vízben néhány perc alatt megpárolom. Érdemes vigyázni, hogy ne főjön teljesen szét – ez az ízhatásért és a látványért is fontos. A brokkolit kiemelem a vízből, majd beleöntöm a laskát és készre főzöm. A főzővízből egy csészényit félreteszek, erre a későbbiekben szükség lesz.
Brokkolis tészta. Fotó: noihirek.hu
Mély serpenyőben, lábosban egy kanál vajat és olívaolajat hevítek, rádobok egy csokor frissen aprított petrezselyemzöldet és picit megfuttatom, majd hozzáadom a kifőtt tésztát és a brokkolit. Óvatos mozdulatokkal összeforgatom, miközben több kanál tejföllel, tejszínnel lazítok az étel állagán. Itt jön képbe a főzővíz is – ha túl sűrűnek, nehezen kezelhetőnek találjuk az ételt, kevés főzőlé segít a lazításban. Tálaláskor frissen reszelt parmezánnal kínálhatjuk, vagy más, karakteres ízű sajttal, esetleg frissen darált borssal, csípőspaprika-pehellyel megszórva is remek fogás.
Panzanella a szegény ember asztaláról
Az olasz konyha talán legegyszerűbb fogásai közé tartozó panzanella, azaz a kenyérsaláta elkészítéséhez még a tűzhely közelébe sem kell mennünk, hozzávalóiból pedig most valóban dúskálhatunk, paradicsom, hagyma, uborka nyáron mindig kapható. Az eredeti változat szerint kb. 30 dkg száraz fehér kenyérrel készül, kell hozzá továbbá egy fej vöröshagyma, 4 nagyobb, érett paradicsom, 20 dkg uborka, néhány bazsalikomlevél, só és bors, extraszűz olívaolaj, valamint borecet.
Pansanella. Fotó: naturasi.it
A nagyobb kockára darabolt kenyeret 1–2 percig hideg vízben áztatjuk, majd alaposan kinyomkodjuk, a hagymát vékonyan felkarikázzuk, akárcsak az uborkát, a paradicsomot pedig falatnyira daraboljuk. A hozzávalókat keverőtálban összeforgatjuk, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk az olívaolajat, ecetet, bazsalikomot. Önálló fogásként vagy sültek, tojásos ételek kísérőjeként is kínálhatjuk.
Tálbafőtt, továbbfejlesztve
Desszertként vagy akár tartalmas leves, egytálétel kísérőjeként is megállja helyét a következő fogás. Farkas Réka kolléganőnk konyhájában gyakran készül, alapja pedig a klasszikus tálbafőtt. Kifliből, zsemléből, kalácsból készíthető, sok-sok gyümölccsel, szezon szerint.
Hozzávalók: 3–4 kifli, kb. fél liter tej (de lehet kicsit több is, ha „tocsogósabban” szeretjük), 2 tojás, 3–4 evőkanál cukor, 2 vaníliás cukor, gyümölcsök tetszés szerint.
Tálbafőtt
„Felteszem a tejet főni a vaníliás cukorral, cukorral, amikor fellobbant, félrehúzom, hűvös helyen hagyom kihűlni, legalább langyosra. Megtisztítom a gyümölcsöket, bármi jöhet bele – most főleg cseresznyét, meggyet, barackot teszek bele, de jó az alma, körte is, télen a banán, a citrusok, a kivi. Maroknyi kell a szemesekből, egy-két darab az egyébből, mert öt-hatféle gyümölcsből így is tetemes mennyiség gyűl össze. Kimagozom, felvágom falatnyi darabokra, ha kevés benne a savanykás, egy fél citrom levét is rácsavarom. Felkarikázom a kifliket, egy jénai tálat kikenek vajjal és bevajazom a kiflik egyik felét, kirakom velük a tálat. A klasszikus változatnál a kiflik másik felét barackdzsemmel kenik meg, én a kiflirétegre ráhalmozom az összekevert gyümölcsöket, jöhet rá a második réteg kifli, ezúttal a vajas felével felfelé. A kihűlt tejbe elkeverek két tojássárgáját, és beleöntöm a kiflivel, gyümölccsel megrakott tálba. Rákerül a jénai fedele, és mehet a sütőbe fél órára, negyven percre. A tojásfehérjét kevés cukorral kemény habbá verem, és az utolsó öt percben rákenem a tálbafőttre, ekkor már fedél nélkül teszem vissza, de csak annyi időre, hogy a hab megnövekedjen, aranysárga legyen. Nem árt, ha áll kicsit a sütés után, de nagyon finom melegen, hidegen”.
Nyári francia pite
Végezetül pedig egy remek és egyszerű sütemény, a franciák pitéje: a galette, melyet a Budapesten élő Juhászné Ildikó közölt és készített a következőképpen. A tészta hozzávalói: 25 dkg liszt, 12 dkg vaj, 6 dkg porcukor, 1,5 dl joghurt, csipetnyi só. Töltelék: 1,5 dl tejföl, 4 dkg porcukor, fahéj ízlés szerint, bármilyen gyümölcs – jelen esetben: nektarin és ringló szilva –, 1 evőkanál cukor.
Gyümölcsös galette. Juhászné Ildikó felvétele
A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd 20 percre hűtőbe tesszük, pihentetjük. Belenyújtjuk a piteformába és megkenjük a porcukros, fahéjas tejföllel. Rátesszük a felszeletelt gyümölcsöt, megszórjuk cukorral, majd 200 fokon, alul-felül sütéssel 20–25 percig sütjük.
