...ki a hülye, én vagy te? Ismerős a mondóka, nemde? Megnyugodtam a minap, hogy talán mégsem én, vagyis... hát... Na mindegy. Szóval, történt, hogy megzavarodott a Facebook. Nem jelentek meg fényképek, videók, rendesen ki is tört a pánik.
A jól értesültek már jelezték, hogy ez szándékos, fel fogják törni az oldalunkat, láthatóak lesznek a legszemélyesebb beszélgetéseink, adataink stb., ha nem másoljuk le, és osztjuk tovább mi is az ezzel járó figyelmeztető szöveget. Minél előbb! Gyors iramban kezdett is megjelenni egyre több ember oldalán. Én lusta voltam ezzel foglalkozni, aztán jött az újabb információ, miszerint egyszerűen meghibásodott a rendszer, és teljes gőzzel azon vannak, hogy orvosolják a bajt.
De a történet mentén egészen jópofa, kedves csevegések indultak (és szokás szerint kanyarodtak) el a témától, de kivételesen mocskolódásmentes, derűs hangnemben. Jómagam is részt vettem néhányban, szórakoztató volt. De már maga csak az, hogy miként tudunk kétségbeesni attól, hogy elszakadunk egymástól, a világtól, ha ideig-óráig nem vagyunk teljesen képben. Írd és mondd. Mert képek helyett egy szürkés mező jelent meg, de hogy ne legyünk teljesen eltévedve, a Facebook a segítségünkre sietett. Éspedig: elmondta, hogy mi látható a képen. Nem vicc, komoly. Nekem egy kereskedelmi oldalon megjelent „kép” tetszett a legjobban. A már említett keretes, szürke semmi fölött ezt írta: „A következő képen egy vagy több ember lehet, álló emberek és cipők’’. Becsületszavamra. Ezt mondta a Facebook. A semmire. Azért megtette, ami tőle telhető, a többi a képzelőerőmre lett bízva.
Jó kis fantáziafejlesztő játékot talált ki ez a portál, mi meg megint fanyalogtunk. Mert nekünk semmi sem jó. Naponta érzem magam tökhülyének, egyre jobban befrusztrálnak a mindenféle, egyre okosabb gépek, technikák, de most az egyszer valahogy helyrebillent a lelki nyugalmam, mintha megnőttem volna, az önértékelésem is rendbe jött. Rövid ideig erkölcsi fölényben éreztem magam. Hogy cikk-cikk, mégsem okosabb minden nálam, még a Facebook sem. Elég egy kis hiba, és kibillen a nagy biztonságából, ő lesz a gügye, gagyi.
És eszembe jutott a fenti, közismert kis mondóka. Hogy én vagyok én, te vagy te... na mindegy, hagyjuk. Szeretnék még egy kicsit lubickolni ebben a jó lelkiállapotban, bár a képek újra láthatóak. Kerestem is a már említett emberes, cipőset, de nem találtam. Biztos az én fejemben máshogy nézett ki.