Újból a székelyföldi fúvószene fellegvára volt Barátos az elmúlt hétvégén: vasárnap 48. alkalommal szervezték meg a mezőfaluban a fúvószenekarok hagyományos találkozóját.
Az együttesek a kultúrotthonnál gyülekeztek, onnan dobpergés ritmusára vonultak a központ felé. A székely kapu alól külön-külön masíroztak tovább, többnyire közismert indulókat szólaltatva meg – a kapualjakba kiült helybéliek legnagyobb örömére. Elsőként a helyi Ferenc Ernő Református Fúvós Egyesület indult a szabadtéri koncerteknek helyet adó Erzsébet-kert felé. Következett a rétyi Kovács András Ifjúsági Fúvószenekar, az 1895-ben alapított Székelykeresztúri Polgári Fúvószenekar, a korondi és sófalvi, zágoni, nagybaconi és lécfalvi együttesek, a sort az Uzoni Atlantisz Fúvószenekar zárta.
Az Erzsébet-kert színpadjáról Tánczos Szabolcs polgármester köszöntötte a jelenlévőket, kiemelve Barátos és a fúvószene szoros kapcsolatát. A fúvószenekar 1910-es alapítása óta nemzedékről nemzedékre öröklődik a zene iránti elkötelezettség, önmaguk és mások felvidításának, szórakoztatásának nemes feladata. A község életében mindig kiemelkedő helyet foglalt el, nélkülözhetetlen és biztos pont a zenekar – értékelte a fúvószenekar tevékenységét a polgármester.
A jelenlévőket, az eseményt a Sepsiszentgyörgyről érkezett Hegyi István lelkész áldotta meg. Áldást megelőző beszédében egyháza és a zene kapcsolatát domborította ki. A reformáció korában maga Luther Márton is sok ének szövegét írta meg, zenét is szerzett hozzá. Luther gondolkodásában az éneklés úgy került fontos helyre, hogy felismerte, a zene hangjával, szavával jobban át lehet adni azt, ami a Szentírásnak központi üzenete – fogalmazott.
Szánthó Zsombor, a barátosi zenekar karnagya érdeklődésünkre elmondta: a faluban annyira gyökeret vert a fúvószene iránti elkötelezettség, hogy a működő fúvószenekar mellett akár egy másikat is össze lehetne verbuválni. Viszont nagyon sokan korán abbahagyják a zenélést, így számukra kárba vész sok-sok év kemény munkája – ecsetelte a karmester.
A találkozó igazi majálisi hangulatban késő délutánig zajlott az Erzsébet-kertben, a terebélyes fák hűvös árnyékot adtak, a sörsátrakban, lacikonyhákban mindenki megkaphatta a kedvére való finomságot. A vendéglátók nem feledték kötelességüket, az idegenből érkezetteket finom ebéddel traktálták.
