Jelképes magasság

A jelképes magasság több dolog miatt is illik erre az Uzonhoz tartozó településre, mert példaértékű itt az a fajta össze­fogás, amelyre nekünk, kisebbségieknek egyre jobban szükségünk van: él és sikeresen működik itt a három történelmi magyar felekezet jó értelemben vett ökumenéje s a falu össze­tartó fiataljai, akiket a SZI@ névre hallgató ifjúsági alapítvány fog össze, s akik évek óta vállalják a helyi közösségi napok megszervezését és lebonyolítását. Római katolikusok, reformátusok és unitáriusok lakják az ikerfalut évszázadok óta, és megtapasztalhatták az élet minden területén, hogy csak akkor lehetett sikeres ez a kis közösség, ha összefogott, ha közösen próbálta megoldani a felmerülő gondokat. A három történelmi magyar egyház hívei ott vannak az egyházközségek vezetőségeiben, az egyháztanácsban, a presbitériumokban, de részt vállalnak a közművelődési életben is. Erre talán  a legjobb példa, hogy vegyes vallású asszo­nyokból alakult a Laborfalvi Róza nevét viselő nőszövetség és énekkar, és vegyes felekezetűek – köztük Buzogány Csoma István unitárius és a református Bartos Gábor lelkész – a sokak által ismert Székely István férfi dalkör tagjai is. Visszatérve a faluünnep három napig tartó és mintegy harminc fiatal által ötletes módon összeállított gazdag programjára, elmondható, hogy abban nemcsak az ifjak, hanem a felnőttek, az idősebbek is megtalálták a hozzájuk szóló üzenetet.

Hagyományos már ebben a faluban, hogy fiatalok állnak a rendezvények élére, de azt is láthattuk, hogy segítségükre voltak, vannak a szüleik. Sikerük titka egyszerű: a település minden lakója saját rendezvényének tekinti azt, amelyben a fiak vagy az unokák benne vannak, és kötelességüknek is tartják részt venni ezeken. A közösségi napok megnyitóján is a fiatalok köszöntötték a meghívottakat. Ráduly István, Uzon község polgármestere kérdésünkre elmondta, az önkormányzatnak szándékában állt, hogy átvegye a falunap rendezését, de örült amikor a fiatalok bejelentették, hogy ismét felvállalják, így csak anyagilag és erkölcsileg támogatták őket. Néhány nappal az ünnepség előtt megújult a sikeresen működő ifiszervezet, Gábor Leheltől Pakucs Tamás vette át az irányítást, pályáztak az anyagi alapokra, a gyűjtés során hetvenöt személy és tíz vállalkozás segítette őket. Főtámogató volt a községi és a megyei tanács, valamint a Communitas Alapítvány. Kelemen Szilárd a Háromszéki Ifjúsági Tanács elnöke további közösségi jellegű munkára serkentette a fiatalokat, Nagy László Örs plébános Szent Péter és Szent Pál apostolok napjára emlékeztetett, akik ma is példát mutatnak a közösségi összetartozás közkatonáinak.

Református imaház és harangláb

A 170 lélek körül mozgó szentivánlaborfalvi református leányegyházközség élete, gondjai felől a gondnoktól, Kelemen Alpár mérnöktől érdeklődtünk. Elmondta, hogy a jelenlegi laborfalvi imaházat megviselték az idők, és a gyülekezet az épület teljes felújítását óhajtaná. Eléggé álomszerű a vágyuk, de nincsen más út. „Élő egyház vagyunk, tevékeny presbitériummal, nőszövetséggel, képzett, jó lelkipásztorunk van Bartos Károly vallástanár, a komollói anyaegyház lelkipásztora személyében. Két haranggal rendelkezünk, vasból való haranglábbal. Emlékhely az imaház udvara is, ott áll a Páll Ferenc-emlékkopja, hisz ő volt a helyi malomipar megteremtője, a település egyik jótevője” – meséli. Kelemen Alpár egyben az említett férfi dalkör karmestere és az ikertelepülés egyik  művelődésszervezője is. Időközben meg-megújuló különleges repertoárjával az együttes hírnévre tett szert, s úgy mutatkozik, nagyon hosszú vakációra sem számíthatnak. „Idén voltunk Keresztváron, több kórustalálkozón, és újabb felkéréseket kaptunk: július végére Dálnokba hívtak, augusztus 25-én hivatalosak vagyunk a csernátoni katonadal- és huszárnóta-rendezvényre, szeptember elsején ott kellene lennünk a rétyi újzsenge ünnepén is” – részletezte.

Akinél a csúcs a mérce

– Hazahívott a szülőföld? – kérdeztük a 35 éves Már Botondot, légi felvételünk készítőjét, akinek réty-komollói gyökerei vannak, s akiről tudtuk, hogy külföldön dolgozott, ott gyakorolta a földmérő-térképész szakmát.
– Hazahívott ez a hely és a szüleim, hogy kissé jobban megalapozhassam szakmámat, ami jelenleg idehaza is ígéretesnek mutatkozik, és időközben az új műszaki eszközöket is meg kell ismerni.

– A fiatalnak még rövidke a pályafutása, mesélj életedről. Miért vonzott a térképészet?
– A Mikes Kelemen Elméleti Líceum végzettje vagyok. Nagy hatással volt rám gyermekkoromban bodoki nagyszülőmnél egy térképkirakós játék, már akkor elhatároztam, hogy térképész leszek. A szakmát Gyergyószentmiklóson sajátítottam el. Szeretem, amit csinálok, és ez nagyon fontos az életben. Többedmagammal mentünk el 2012-ben Ománba, ahol másfél évet dolgoztunk. Egy autópálya építésénél végeztünk méréseket, értékesítettük az itthon megszerzett tudást, de a csúcs, ami számomra aztán mérce is lett, az Írországban következett be, ahol új és modern mérési módszereket sajátítottam el a legkülönbözőbb munkálatoknál. Egyik legnagyobb projektem a dublini villamosvasút hálózatának kibővítése volt, amelynek én készítettem el a geodéziai alapponthálózatát s több kilométer utca felmérését. Itthon céget alapítottam Topo-Geomatics néven. Szüleim is segítettek, hogy újabb mérőműszereket vásárolhassak, van egy modern robotikus lézeres mérőállomásom és egy földmérési munkálatokra alkalmas GPS-em. A földmérésben, térképészetben nagy segítséget nyújt a drón, amely azonban drága, de mert a rétyi önkormányzat földmérési munkálatain dolgozom, az önkormányzat anyagi segítségével sikerült beszerezni egy drónt is, amely több hektár föld felmérésére alkalmas, és nagy felbontású légi térképek elkészítésére ad lehetőséget. Ezzel készítettem a szentivánlaborfalvi fotókat is. Utca- és várostérképek kivitelezésével is foglalkozom, így született meg többek között több turistatérkép, Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár és Kassa várostérképe is.

Tomos József szentivánlaborfalvi falufelelős

Muszáj új hidat építeni

– Számunkra a legnagyobb és legfontosabb probléma a Feketeügyön átívelő híd – kezdett mondanivalójába megkeresésünkre Tomos József uzoni tanácstag, szentivánlaborfalvi falufelelős. – Évek óta ezen a hídon lehetett megközelíteni a legrövidebb úton a település egy kiterjedtebb mezőrészét, hogy az állatok legeltetési gondjait ne is említsem. A hidat alaposan megrongálta a nagy árvíz, használhatatlanná vált, sőt, parancsszóra még a maradványait is el kellett tüntetni a folyómederből. Több alkalommal volt már szó az újságban is arról: a környezetvédők nem engedélyezték, hogy korszerűsítsük a hídon túli községi útszakaszt a Sepsimagyarós felé tartó Vásáros útig, mivel az hátrányosan érintené a Rétyi Nyír védett területének szélső részét. Az uzoni községvezetés sok akadályt küzdött le egy új híd építésének dolgában. Elkészült egy olyan út terve, amely alatt átereszeken ki és be tudna áramlani a víz, és így a hely élőlényei sem lennének veszélyben. Letették az új tervet az ügyben érintett szervekhez, kértük az RMDSZ és a megyei tanács segítségét is, várjuk a megoldást.
Időközben biztató jellegű választ kaptak híd dolgában. Ráduly István polgármester elmondta, hogy a megyevezetés keresi a legjobb megoldást, annak a lehetőségét, hogy az illyefalvi nagy Olt-híd befejezése után a folyón áthajló elterelő hidat Szentivánlaborfalván építsék fel.