Cseppet sem látványos, alig érzékelhető, de annál jelentősebb változások történtek az elmúlt másfél hónapban, mióta a szociáldemokraták csúnyán leszerepeltek az európai parlamenti választásokon, és börtönbe zárták az alakulatot addig kemény kézzel vezető Liviu Dragneát. A legtöbb ilyen változás természetesen a Szociáldemokrata Pártban és a kormány háza táján történt – de azért az ellenzéki erők körében is érzékelhető, hogy részben új helyzet állt elő.
A leglátványosabb átalakuláson maga a kormányfő, Viorica Dăncilă esett át: Dragnea uralmától szabadulva azonnal megkaparintotta magának a pártvezetést, és elkezdte a leszámolást lehetséges ellenfeleivel – éppen úgy, mint előtte tette minden szociáldemokrata pártvezér. Diszkréten, de határozottan terelte mellékvágányra lehetséges bírálóit, a Dragneához hű embereket, újabban pedig kormányátalakítást is meglebegtetett: elemzők szerint ugyancsak távozásra kényszerülnek majd a volt pártvezér bizalmasai. Valamiféle változásra, hangsúlyeltolódásra a kormányzásban is számítanunk kell, miután megvált a kabinet szürke eminenciásától, a gazdasági tanácsadói tisztséget betöltő Darius Vâlcovtól, a napokban pedig Cristian Socol közgazdász, az oly sokat emlegetett kormányprogram gazdasági-költségvetési fejezetének elméleti megalapozója is háttérbe vonult. A koalíciós politikában is érzékelhető apró elmozdulás: a szociáldemokraták számítanak arra, hogy Tăriceanu mindenképpen indulni akar az elnökválasztáson, és amennyiben ők saját jelölttel szállnak versenybe, az hatással lehet a parlamenti többségre, Dăncilă ezért hajlandó gesztusokra Pontáék irányába is.
Az európai parlamenti választások eredménye és Dragnea bezárása az ellenzék háza táján is új helyzetet teremtett. Egyrészt egyszer csak eltűnt a legfőbb gonosz: és ez egyszeriben legfőbb témájától fosztotta meg a liberálisokat és a Barna–Cioloș szövetséget. Lehet, persze, ugyanúgy ostorozni a kormányt, csak már nem annyira egyértelmű a történetben a jó és a rossz harcának toposza, Dănciláról ugyanis legádázabb politikai ellenfelei sem állíthatják, hogy a börtön elől menekülne, gyenge miniszterelnöke pedig volt már elég Romániának. Klaus Iohannis államelnök sincs már annyira könnyű helyzetben: a választási eredmények alapján ugyanis legfőbb ellenfele a novemberben esedékes elnökválasztáson nem is biztos, hogy a szociáldemokraták köréből kerül ki, akit a klasszikus korrupcióellenes szlogenekkel és a rossz kormányzás témájával könnyedén legyőzhetne, hanem éppen a Barna–Cioloș szövetségből. Ez utóbbi pártszövetségen belül is elkezdődtek a hatalmi harcok: államelnök- és miniszterelnök-jelölt párossal szeretnének versenybe szállni az elnökválasztáson, de ahhoz előbb maguk között kell megegyezniük.
Átalakulóban tehát a politikai porond, s az elnökválasztás közelsége miatt alighanem további meglepetésekre is számíthatunk – annyi azonban biztosnak tűnik: a következő hónapok sem az olyannyira szükséges felelősségteljes, stabil kormányzásról, hosszú távú tervekről, reformokról szólnak majd.