Az esélyek latolgatásába egyelőre korai belemenni, talán annyit már most meg lehet állapítani, hogy amennyiben a kormányoldalon az elmúlt napokban tapasztalt tendencia fennmarad, Klaus Iohannis jelenleg is tisztségben lévő államfőnek különösebben nem kell aggódnia amiatt, hogy ebből az irányból netán megszorítanák. A szociáldemokraták és Călin-Popescu Tăriceanu liberálisai is a különutas megoldást választják, saját jelölttel. Zavaró tényezőként ráadásul a sértődött szocdem elvbarátokat felszippantó Victor Ponta-féle Pro Románia Párt is belépett a táncba, s bár a felkérés támogatásra szólt, egyelőre ők is a „nem közösködünk” nótájára ropják. Noha az SZDP csak augusztus 3-án árulja el, kit indítanak, a Ponta-féle társaság pedig több vasat is tart a tűzben, azzal, hogy a liberális-demokraták nem mondanak le elnökük jelöléséről, világossá teszi, hogy közös jelölt idén kormányoldalról nem lesz az elnökválasztáson. Iohannis esélyei kapcsán okozhat viszont meglepetést a Mentsétek Meg Romániát Szövetség, akik Dan Barna pártelnököt vetik be, ezúttal is a Dacian Cioloș vezette párttal közösen. Kérdés, hogy a május 26-án felmutatott teljesítményhez hasonlót sikerül-e ősszel is összehozni.

Az esélyeknél talán még érdekesebbek a jelöltállítás körül felsejlő harcok, amelyek akár a kormánykoalíció felbomlását is elhozhatják. A „mindenki a saját jelöltjével” hozzáállás mindenképp azt mutatja, hogy a EP-választásokon csúnyán elhasaló liberális-demokraták helyzete nem egyszerű, és a PSD-től sem lenne idegen, hogy a kormányzás trojkájából egyszer csak kidobja az egyre súlytalanabbá váló törpealakulatot. Az államfőválasztáson elért siralmas eredmény pedig jó indok lenne erre, főképp, ha az SZDP-nek sikerülne valamelyest javítani a májusban jócskán megtépázott támogatottságán. A jelenleg Viorica Dăncilă vezette társaság számára a szavazói szimpátia visszanyerése kötelező, ők várhatóan ezt a munkát fogják folytatni, egyebek mellett egy „piacos” jelölt felmutatásával – például a kormányfő indításával.

A számtalan kérdőjel ellenére az biztos, hogy az államfőválasztás csak főpróbája lesz a jövő évi – igazán nagy tétet hordozó – önkormányzati és parlamenti választásoknak. Az ellenzék helyzete kimondottan kényes, hiszen a bukás egyben a jövő évi választások eredményeit is előrevetíti, arról nem beszélve, hogy kicsúszna a kezükből az az utolsó hatalmi góc, ahol még bírnak némi befolyással. A szociáldemokraták ennél sokkalta szerencsésebb helyzetből indulnak, hiszen a kormányrúd továbbra is stabilan az ő kezükben van, novemberig még számtalan tetszetős intézkedést el lehet ereszteni, s őszig alighanem kerül orvosság Victor Ponta sértődöttségére is. Utóbbi pedig friss és ropogós szavazatokat is jelent.