A 150 négyzetméteres könyvtárat három művészcsoport hozta tető alá. Az épület félig tutaj, félig pedig ideiglenes építményekből áll. Csak a nyári hónapokban áll, illetve úszik a fűzfák és a vadkacsák között az északnémet város Wilhelmsburg nevű negyedében.

A mesterséges szigeten lebegő könyvtár egyik ötletgazdája, Finn Brüggemann a Deutschlandfunknak úgy nyilatkozott, a céljuk választ találni arra, hogy az emberek a jövőben hogyan tudnának a mai viszonyoktól eltérően együtt élni és dolgozni.

„Azt gondolom, hogy ez a vízen lét, a földtől elszakadva létezés elég jó jövőkép erre vonatkozóan” – magyarázta a művész, aki szerint, ha valaki ránéz a város térképére, kénytelen rádöbbenni, hogy rengeteg a kék, és a vízfelülethez tökéletesen találnak a művészeti projektek.

Az úszó könyvtár nem a szó szoros értelmében vett könyvtár, mert könyvespolc például egyetlenegy van benne, és azon is csak mintegy két tucat kötet pihen, filozófiai és művészeti ismereteket rejtve. Az ft. Kultur nevű berlini művészcsoport olasz tagja, Federica Tedi építész a rádiónak nyilatkozva arra mutatott rá, hogy a könyvtár célja a tudás megőrzése, átadása, és ez az úszó könyvtárban sincs másként. „Ez a tudás talán kicsit más, mint amelyet a könyvek rejtenek. Ez a tudás azokhoz kapcsolódik erősen, akik élettel töltik meg a helyet” – magyarázta Tedi, aki éppen ezért minél több embert arra bátorít, hogy látogassák meg, töltsék meg élettel az úszó könyvtárat, meséljenek, beszélgessenek.

„Mi történeteket gyűjtünk. Mindennapi és élettörténeteket, valamint a környék történeteit, és megpróbáljuk megőrizni őket” – tette hozzá Brüggemann.

A Mit nevű francia művészcsoport tagja, Fabien Bidaut azt magyarázta: ennek a könyvtárnak nem az a célja, hogy dolgokat, elsősorban könyveket archiváljanak és tároljanak benne, hanem hogy egy nyitott hely legyen, ahol történetek születnek.

A mobil könyvtárban író- és nyomtatási lehetőségek is vannak, így az itt elmesélt történeteket lejegyzik, összegyűjtik, lefordítják, kinyomtatják.