Az oktatási intézményekben a természetes feladat, vagyis az oktatás és nevelés munkája helyett „erőfeszítéseket tettek” (facem eforturi), akciókat, kampányokat  szerveztek. Mindezt felsőbb utasításra és ellenőrzötten, az önálló gondolkodásról, kezdeményezésről, saját arculat alakításáról lemondva.
Ennek megfelelően alakult a tanfelügyelői munkakör: az 1980-as években a  hagyományos szakirányítás és szakellenőrzés súlytalanná vált, helyükbe a képviselt szaktól/tantárgytól, általában az oktatástól is idegen ellenőrzési feladatsor lépett.

A papírok ellenőrzése

Az ellenőrzések közös vonása volt a kötelező dokumentumok böngészésére összpontosító felszínesség: le van-e papírozva minden, elkészültek-e a kért tervek, programok, beszámolók, jelentések, névsorok, órarendek, összesítések, statisztikák stb. Ezek a legritkább esetben érintették az oktatás-nevelés tartalmi kérdéseit, mégis a meglétük vagy hiányuk alapján minősítették az intézményben folyó munkát. Az átadott/megszerzett tudás minősége és mennyisége, a magatartáskultúra, a gyermekek és a pedagógusok lelki, szellemi és fizikai egészsége nem szerepelt a vizsgálódási szempontok között. Emellett az ellenőrzött és az ellenőrző is tudta, hogy a papírokon szereplő adatok nem megbízhatóak, a tervek nem valósulnak meg (nem is azért készültek), a beszámolók hazugságokat tartalmaznak.

1982–83-ban – többnyire magányosan végzett tematikus ellenőrzések során, ki-ki a maga körzetében – számba vettük és jelentésben beszámoltunk a következőkről: a beiskolázás; az új végzősök munka- és lakáskörülményei; az iskolai órarend összeállítása (a román órának biztosított hely szempontjából); a mezőgazdasági munkák miatt elmaradt órák újraütemezése; az órák tudományos-nevelő jellegének emelése; nagyobb szabású nevelési akciók: találkozók pártaktivistákkal, jogászokkal, ipari egységek vezetőivel; a gyakorlati munka minőségének javítása; a megsegítő és különböző felkészítő órák tematikája és órarendje (a felkészítő tanár alkalmassága, a résztvevők névsora); didaktikai eszközök folytonos előállítása (ezek felleltározása); a tanulók és tanárok fegyelmi ügyei (az egyenruha tartozékainak viselése, illetve farmernadrág vagy szakállviselet), a „problémás tanulók” jegyzéke (ezzel kapcsolatos konkrét intézkedések, felelősök nyilvántartása); a munkatervhez viszonyított haladás/lemaradás; az iskolák díszítő anyagának frissítése; hazafiasmunka-akciók szervezése (konkrétan: segítik-e a termelőegységeket, -szövetkezeteket, hogyan); a kötelező szimpóziumok iskolai szakaszának megszervezése (hogyan, hányan, témák); a tankönyvek tanév végi összegyűjtése; a tanügyiek iskolán kívüli kulturális-társadalmi tevékenysége; kimutatás a szekták tagjairól, a vallásgyakorló tanulókról, az ateista nevelés helye a munkatervekben; felkészülés az aktuális események megünneplésére; vasárnapi iskolai foglalkozások terve; a pályairányítási akciók terve; a gyógynövénygyűjtés iskolai terve; iskolai körök, vakációs klubok, újságelőfizetések stb. stb.

Szakmán kívüli más feladatok

Összegyűjtöttük az iskolaigazgatóktól a kampányszerűen készíttetett statisztikákat (pl.: az iskolai középszerűség indoklása; a tanulás iránti közöny indoklása, a lezáratlan tanulók egyenkénti indoklása), tájékoztattuk: az augusztus 23-i felvonulás szervezésében rájuk háruló feladatokról; hogy az új tanévre készülés Nicolae Ceauşescu melyik beszéde szellemében történjék; az iskolai propagandaanyag mivel frissüljön (mangáliai beszédből, a júniusi plenárison mondott beszédből vett idézetek), mert „senki nem megy szabadságra addig, amíg a díszítés nincs pontra téve” – üzente a városi pártbizottság titkára; a díszítés lényege: a portré mellé idézetet is kell kifüggeszteni, feltüntetni, az idézet forrását (Erre a falra egyéb nem kerülhet!), idézeteket és jelszavakat ajánlatos a folyosókra is tenni; az „öngondoskodó szellem” meghonosítása  (1983-tól használt szókapcsolat), azaz honnan teremtik elő a pénzt különböző kötelező „akciókhoz”, az iskolák általános karbantartásához, őszi meszeléséhez, a tűzifához stb.

Ellenőriztük még: az iskolai korcsolyapályákat; a selyemhernyó-tenyésztést; a tanulók filmnézési szokásait; a termelőszövetkezetek könyvtárfiókjait; a kalászgyűjtő csoportok megalakulását és munkáját; a krumpliszedést; az elektromos energiával való takarékoskodást. Részt vettünk falusi filmfesztiválon, téli állatösszeíráson, művelődési és sporteseményeken, gyermek- és ifjúsági szervezetek rendezvényein, versenyeken és felvonulásokon.

Nekünk tartott felkészítőt az erdészeti hivatal arról, hogy milyen növényeket gyűjtessenek a gyermekekkel; a megyei pártbizottság a téli népszokások szövegeinek összegyűjtését és elemzését kérte, majd ennek nyomán egy válogatást: olyan „hagyományos kolindákat, amelyek az új életről szólnak”; tanácskoztunk a megyei vöröskereszttel, a nőszövetséggel és különböző vállalatok vezetőivel (pl. A tanulók hazafias munkája nevelő jellegének biztosítása témában).

Húsvétkor és karácsonykor mindannyian terepen voltunk, tematikus ellenőrzési tervvel a kezünkben: az iskola általános akcióterve a vasárnapi foglalkozásokra, milyen nevelési akciók zajlottak húsvét vasárnapján, milyen volt a jelenlét hétfőn az iskolákban.

Decemberben megnéztük az iskolai kultúrműsoros télifaünnepélyeket, a vállalatok télifaünnepségeire kijelölt pionírcsoportok kultúrműsorát; 24-én ellenőriztük az évharmadi lezárások „szakszerűségét”, 30-án a „Porumbelul păcii” (Békegalamb) nevű stafétát, a pionírok és KISZ-tagok forradalmi tartalmú kultúrműsorát, a Ceauşescu születésnapjának megünneplésére készített program tervét, a köztársaság december 30-i, körzeti és központi ünnepére írt hozzászólásokat, beszédeket.

A munkaelemzések mélysége

Rejtélyes volt a töméntelen sok elkészített, beadott papír sorsa: egyáltalán dolgozott velük valaki? Úgy sejtettük: senki, mert ugyanezeket a jelentéseket az igazgatók személyesen is behozták és leadták a tanfelügyelőségen, emellett még gyűjtötték őket a helyi és megyei párt-, pionír- és KISZ-aktivisták is. Főnökeink inkább a folytonos jelenlétünket tartották fontosnak az óvodákban/iskolákban: vigyázzatok, rajtatok tartjuk a szemünket.

A szakfelügyelők nagyobbik része mellőzte a papírok hatalmi pozícióból történő bogarászását, ehelyett – lehetőségeinkhez mérten – segítettünk, így az értelmetlen kiszállások sok konkrét haszonnal jártak: megismerhettük az iskolák valódi gondjait, kollégáink mindennapos harcát hivatásuk gyakorlásáért, bizalmas információkat szereztünk és juttatunk el, szakmai kapcsolati hálókat építettünk.

December 31-én pártgyűléssel zártuk az évet, témája: A tanfelügyelőség hozzájárulása az I. évharmad lezárásához; a beszámolót a párttitkár készítette. Ebből – a fontos negatívumok (ideológiai nevelés, román nyelvtudás, iskoladíszítés stb.) mellett – megtudhatjuk, hogy szünetben kifliért szaladnak a gyermekek, ha megtiltják nekik a kilépést, átmásznak a kerítésen és összetörik azt, nem viselik a hajszalagot, egyenruha nélkül járnak moziba, sőt diszkóba is, az azonosításukért igénybe fogjuk venni a milícia segítségét, és megtiltjuk, hogy este 8 óra után az utcán járjanak. Az 1983-as év megvalósításai között szerepel:  KISZ-tagok két hetet töltöttek hazafias munkatáborban; csemeteültetési akció során (a bejelentett adatok szerint) hét községben több ezer fát és cserjét ültettek; megszerveztük a Patrie română, țară de eroi (Román haza, hősök földje) vetélkedőt, Kovászna megye kultúrcsoportokat küldött a gyulafehérvári ünnepre. Apróbb pozitívum még pl.: az 1-es általánosban hazafias vállalásban földmunkát végeztek, javították a kerítést, a textilipari líceumban városszépítési akciót szerveztek: a Progresului utcán gyűjtötték a szemetet.

Ami kimaradt ebből és minden más jelentésből: az 1982–83-as tanévben a sepsiszentgyörgyi 1-es ált. iskolában 94 „problémás” gyermeket tartottak számon, a legtöbben ideggyógyászati kezelésben részesültek (sok a „problémás” Magyarhermányban, Nagyborosnyón stb., Gidófalván: a 260 beírt tanulóból 39); a kisiskolákban nincsenek számolórudak, sem anyag a természetismereti kísérletekhez, óriási a szaktanárhiány a magyar tagozaton, 70 százalékos a megye tankönyvellátottsága, használhatatlanok (rongyosak, mocskosak) a tankönyvek, több iskolába még ilyen állapotú sem jutott (földrajz, magyar, matematika, idegen nyelv), hiányoznak a térképek, az audiovizuális eszközök, sok helyütt diavetítők sincsenek; a zeneiskolának nincs zeneterme, elegendő hangszere; a gyakori és kiszámíthatatlan áramszünet miatt a fizika–kémia tanárok nem tudnak kísérleteket végezni; nincs tűzifa; kényelmetlenek és rosszak az iskolapadok; a tönkrement táblákra nem lehet írni; nincs pénz a karbantartásra; az igazgatók panaszkodnak az új végzősök beilleszkedési nehézségei, a meg nem tartott óráik, a tanulókhoz való viszonyulásuk miatt; az összegyűjtött gyógynövények az iskolák padlásain rothadnak (mert nem veszik át); az oltszemi kisegítő iskola épülete alkalmatlan gyermekek elszállásolására: nincs elég mosdó, vécé, nem biztosított az ivóvíz, egészségügyi engedély nélkül működik, az alkalmazott négy egészségügyi dolgozóból csak egy szakképzett (és alkalmas), 258 gyermek rühös; a bentlakások karbantartását általában megnehezíti, hogy télen-nyáron táborokat szerveznek bennük, a bentlakások zömében tantermek is működnek (helyhiány miatt); a kovásznai líceum bentlakásában munkásokat is szállásolnak el; a Mikó bentlakásában több szinten hiányoznak a használható mosdók, a falak mocskosak, az ajtók rongálódottak; az 1-es ipari líceumban gond van a mosdókkal; a 2-es líceum bentlakásában használhatatlanok az ágyak, nem jutott pénz belső meszelésre, a szövetkezeti iskola bentlakása túlzsúfolt, az emeletes ágyak között moccanni sem lehet; a kézdivásárhelyi gyermekotthonnak nincs mosodája, nem kötötték be a gázt…

1984 őszén 47 iskola 5. és 9. osztályaiban az alapkészségeket (írás, olvasás, beszéd, szövegértés) mértük magyar nyelvből. A felmérés saját kezdeményezésből, belső használatra készült. Az eredmények összesítéséből az írás-, illetve helyesírási készségre vonatkozó adatokat ismertetem: az 5. osztályokban az általános 4,08 és 7,03 között váltakozott, a 9. osztályokban 3,35 és 7,34 között. Az 5. osztályokban 441 tanuló nem érte el az 5-ös általánost, a 9. osztályokban 465. Az 5-ös alatt teljesítő gimnazisták nem helyesen, hanem írni sem tudtak, a 9. osztályosok rendetlenül, helytelenül írtak, szövegértésük gyengének bizonyult, önálló véleményalkotási  képességük elégtelennek.

1985 júniusában a megye összes 4. osztályában egységes teszt alapján végeztünk felmérést, 2142 tanuló eredményeit dolgoztuk fel. 253-an a háromsoros tollbamondás helyesírására 4-est vagy annál kisebb jegyet kaptak, a szövegátalakítási feladatot 85,70 százalékuk egyáltalán nem tudta megoldani (mert nem értették a rövid szöveget). Az írás-olvasási készségben elégtelennel minősített tanulók  körzetenkénti megoszlása: Sepsiszentgyörgy: 64, Sepsi körzet: 55, Kovászna körzet: 19, Kézdivásárhely körzet: 49, Barót körzet: 66.

(folytatjuk)