Legutóbbi ténykedésük, amivel ugyancsak kiérdemeltek egy ilyen elismerést, az a legutóbbi alkotmánymódosítási nekirugaszkodás, amivel egy olyan alapvető demokratikus intézménybe sikerült méreteset belerúgni, mint a népszavazás. Ezt más, szerencsésebb fejlődésű országokban a szent és sérthetetlen eszközök tárházába sorolják. Nálunk ez, mint sok minden más, csak részletkérdés, ezért gyakorlatilag bármely címeres marhaságot el lehet követni vele és általa, ha a politikai széljárás éppen úgy kívánja. Aktuális államfőnk – akinek ugye az alaptörvény garantálja ezen jogkört – neki is veselkedett, egyenesen három kérdéssel (szabályozási javaslattal) örvendeztetve meg a népet. Ezekről most az derült ki, hogy semmi keresnivalójuk az alkotmányban. Minderre a kalandra sikerült kidobni kereken negyvenmillió eurót, felelős pedig nincs. Elvégre az elnök az általa nemzeti jelentőségűnek tekintett kérdésekben kikérheti a nép véleményét. Pont.

A bohózatot ugyanakkor kiteljesíti, hogy az államfő játékába önként és dalolva beszállt a kormányoldal és az ellenzék is, a sikeres népszavazás után szinte versenyt futva, hogy a taláros testület elé terjesszék az alaptörvény idevágó átszabását. A törtetésnek nem az lett az eredménye, amire vélhetőleg számítottak, az alkotmány őrzőinek tekintethető bírák ugyanis kimondták: a közkegyelem korlátozását el lehet felejteni, a többi ugyan mehet, ám azért jó tudni, hogy ezeket törvényi szinten is meg lehetne oldani, nem kell ezért a román állam és a társadalom alapját jelentő cikkelyeket piszkálni. Az már csak fokozza az eset pikantériáját, hogy kis törvénytervezetébe mindkét oldal belecsempészte a Románia megmentését hirdető szövetség (gyakorlatilag egy szépen megnevezett párt) agyszüleményét a bűnözők nélküli közéletről. Utóbbi parlamenti vitája is megér majd egy misét.

Különösebben aggódni azért még nincs okunk, hiszen az előzetes normakontrolltól egészen az alkotmány átírásáig igen hosszú és rögös út vezet. Annyi egyelőre biztos, hogy a csatazaj novemberig eltart majd, elvégre sem a végtelenül független Iohannis, sem az ellenzék nem adja fel, a kormányoldalnak pedig jól jön, ha a népakarat szolgálójának képében tiszteleg. Tanulságként azért érdemes megjegyezni, hogy miként viszonyultak a mentelmi jog kényelmében tespedő politikusok az alkotmánybírákhoz, éppen csak degeneráltaknak nem nyilvánítva őket. És miért: mert egyöntetűen, szakmai érvekkel alátámasztva ki merték mondani, hogy amatőr, pancser társaság tákolta össze a törvénytervezeteket.