Az úzvölgyi katonatemetőben kialakult helyzetről, a megoldási lehetőségekről beszélgettek tegnap Tusványoson a Kós Károly sátorban hazai és magyarországi politikusok, szakemberek. Volt vita, kis egymásnak feszülés és vádaskodás is, de végül arra a következtetésre jutottak a jelenlevők, hogy eredmény csak akkor érhető el, ha mindenki egy irányba húzza a szekeret. Az itt élőknek egységet, erőt, következetes kitartást kell felmutatniuk, a magyar kormánynak támogatnia kell törekvéseiket. Elhangzott, egyértelmű bizonyítékok igazolják, hogy az ott eltemetettek legalább kétharmada a magyar hadseregben harcolt, és ragaszkodnak az eredeti állapot visszaállításához, de az is, a magyar kormány a történelmi hűség, a szakmaiság szempontjait és a jogi normák betartását próbálja érvényesíteni, ha nem sikerül ez a román féllel folytatott tárgyalások során, nemzetközi porondon keresik igazukat.
Belső, romániai megyék közötti határviták vezettek az úzvölgyi helyzethez, ezért a beszélgetés elején Rákossy József Botond, az MPP megyei elnöke vázolta, hogyan veszített el Hargita megye az 1968-os megyésítéskor 78 ezer hektárnyi területet, majd később, az 1990-es, 2000-es évek elején a kataszteri hivatalok és a prefektusok segédletével miként csíptek le újabb tíz és száz hektárokat, köztük azt a részt, ahol az úzvölgyi katonatemető fekszik.
Tárgyalások Bukarestben
A moderátor, Kozán István felkérésére Kovács Vilmos ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa a júniusi bukaresti tárgyalások kulisszatitkaiba nyújtott bepillantást. Elmondta, nagyon szigorúan szakmai szabályokhoz kötött állásponttal érkeztek, ezeket bizonyítani is tudták, ami nem volt kedvező tárgyalópartnereik számára.
Már a temető létrejöttének időpontja körül vita alakult ki, a magyarok egyértelműen vázlatokkal, képekkel igazolták, hogy 1916 októberében jött létre, a románok azt akarták elfogadtatni, hogy csak 1926-ban.
Szerencsére 1917-ben készült egy vázlat, amely egyértelműen bizonyítja, hogy akkor már létezett, és a 39. gyaloghadosztály 9. és 10. gyalogezredének temetője. Ez nem képezheti vita tárgyát – hangsúlyozta. 1926–27-ben valóban történt bővítés, a románok több környékbeli kisebb temetőt felszámoltak, és ide temették a harcokban hősi halált halt katonákat. Erről csak román számok, adatok vannak. Így alakult ki az az állapot, amely nagyjából megfelel a jelenleginek, eszerint 1297 katona nyugszik itt, és legkevesebb kétharmaduk, de inkább háromnegyedük magyar katona volt. Valóban nyugszik itt egy-két szerb, olasz, szász katona, nyolc ismert és három ismeretlen román, de őket már a két háború között temették ide. A román fél által felsorolt nyolc katona közül ötöt cáfolt a magyar delegáció, mindannyian a magyar királyság katonái voltak, három esetet még nem tisztáztak, de dolgoznak azon, hogy bebizonyítsák. Az ismeretlen katonák esetével nem tudnak mit kezdeni – sorolta Kovács Vilmos.
Érdekességként idézte fel, hogy a tárgyalást 149 román katonával kezdték, majd folytatták 19+3-mal, megálltak 8+3-nál, és jelen pillanatban 3+3-nál tartanak. Kovács Vilmos felidézte, nagyon sok kollégája rengeteget dolgozott, hogy mindezt bizonyítani tudják a román félnek, új dokumentumokat ástak elő még Pozsonyból és Bécsből is. Éppen a héten bukkantak egy nagyon érdekes adatra 1941-ből, az akkori román attasé bocsátotta a magyar adminisztráció rendelkezésére az összes erdélyi katonai temető helyzetéről szóló jelentését, amely igazolja, hogy nem változott a helyzet 1926-hoz képest. Voltak betemetések a második világháborúban is, de ekkor elsősorban német katonákat hantoltak ide – vázolta az úzvölgyi katonatemető történetét Kovács Vilmos, és leszögezte: álláspontjuk szerint a temető sorsát az eredeti helyzet visszaállításával kell rendezni, Románia és Magyarország között érvényben lévő hadisír-gondozási megállapodás van, azzal nem lehet tréfálni.
Jog- és kegyeletsértés történt
A magyar politikai álláspontot fogalmazta meg Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára: nem fogadhatják el a kialakult helyzetet, amely jog- és kegyeletsértő. A helyi magyarok nélkül nem megoldható, és köszönetet mondott mindazoknak, akik kiálltak ezen ügyért. A magyar kormánynak szakmai álláspontot kell képviselnie, és ki kell állnia minden magyarért, bárhol éljen a világon – fogalmazott. Az úzvölgyi történések egyértelműen megsértették a két állam közötti megállapodást, politikai egyeztetés nélkül történt a felfordulás, amely végül június 7-én fizikai atrocitásba torkollt. Felháborítónak tartja a román hatóságok viszonyulását, hogy mindeddig senkit nem vontak felelősségre az akkori és korábbi temetőrombolásért. Leszögezte: a betonkereszteket el kell távolítani.
Tilki Attila fideszes képviselő szerint aggodalomra ad okot az úzvölgyi helyzet azért is, mert lehet folytatása nemcsak Erdélyben, de Felvidéken, Kárpátalján is felütheti fejét hasonló történelemhamisító mentalitás. Ugyanakkor a nyugati beavatkozást sem tartja kizártnak, hiszen gyengíteni akarják a közép-európai összefogás esélyeit. Elmondta, az Európa Tanácsban is interpelláltak az ügyben, az emberi jogok és a kegyeleti jog oldaláról megközelítve, nem tudják, mi várható, de Romániának is be kell tartania a nemzetközi játékszabályokat.
Ki mennyire felelős?
A magyarországi vendégek felszólalását követően kisebb vita alakult ki arról, a helyi politikusok közül kinek mekkora a felelőssége. A moderátor, de a közönségből kérdezők is felvetették, miért csak május elején robbant az ügy, amikor már álltak a betonkeresztek, pedig a csíkszentmártoni polgármester, de a Hargita megyei tanácselnök is tudott korábban az ügyről. Egyértelmű válasz, magyarázat nem érkezett, annyi derült ki, hogy a csíkszentmártoni polgármester „nem akart civil hisztériát”, Borboly pedig korábban azt nyilatkozta: neki április elején megmondták, mit szabad tennie, és mit nem, mert készül egy hivatalos megegyezés.
Kiderült, a magyarországi Hadtörténeti Intézetet április 8-án értesítették, az rögtön levelekkel kezdte bombázni romániai testvérintézetét, tárgyalást kértek, de válaszra sem méltatták őket, csak a június eleji botrány után sikerült kierőltetniük az első (már említett) találkozót, melynek lesz folytatása.
Az EMNP-t képviselő Zakariás Zoltán fogalmazta meg: tisztán megfigyelhető a román nemzetállam stratégiája, azt akarják, hogy Románia egynyelvű, egynemzetiségű, egyvallású ország legyen, és ebbe az irányba mutatnak az Úzvölgye kapcsán tapasztalható lépések is. Véleménye szerint a magyar közösséget tesztelik, első lépésként konfliktushelyzetet alakítottak ki, most éppen az altatás zajlik, hogy kikerüljön a téma a köztudatból, majd sunyi adminisztratív lépéssel megpróbálják a területet megkaparintani. Ezt nem szabad engednünk, ébren kell tartani az ügyet – ezért van szükség az EMNP által kezdeményezett tüntetésekre –, így lehet nyomást gyakorolni a szakmai tárgyalásokat folytató felekre – vélekedett.
Javaslata egybecsengett Borboly Csaba bejelentetésével: augusztusban nagyszabású tüntetést szerveznek, 25-én vagy 26-án (még nem született döntés) legalább tízezer embert akarnak felvonultatni tiltakozni Úzvölgyébe.
