A rendezvény a helybeli Cantus Kamarakórus fellépésével kezdődött, akik Fórika Balázs karnagy vezényletével Szokolay Sándor Ima rontás ellen című fohászát adták elő, majd Rancz-Gyárfás Hanna, a Nagy Mózes Elméleti Líceum tanulója Petőfi Sándor Én című versét szavalta el. Ezt követően Fejér László Ödön szenátor szólt a megemlékezők mintegy száz-százhúsz fős csoportjához, hangsúlyozva: „Ma is szükség van Gábor Áronokra, Turóczi Mózesekre, Petőfi Sándorokra, hála Istennek, nem a csatatéren, hanem a politika, a közélet szintjén vívjuk meg harcunkat anyanyelvünk és jelképeink szabad használatáért, naponta harcba szállunk jogainkért, a tiszteletért, történelmünk és halottaink földi maradványainak tiszteletben tartásáért.” Hozzátette: „nem tűrjük, hogy megalázzák szimbólumainkat, temetőinket, lábbal tiporják jogainkat”.

Tamás Sándor, a megyei önkormányzat és az RMDSZ háromszéki szevezetének elnöke arról beszélt, hogy Petőfi néhány nap lefolyása alatt Berecktől Kézdivásárhelyen keresztül az Ispán-kútig végigjárta a Székelyföldet. „170 év távlatából azt üzenjük, nem feledjük hőseinket, hiszen ők ébresztették fel a magyar nemzet lelkiismeretét. Ha csak fele annyi hitünk lesz, mint amennyi nekik volt, akkor hegyeket tudunk megmozgatni” – hangsúlyozta a háromszéki RMDSZ elnöke, aki köszönetet mondott Szöllősi Tamás KVISZ-elnöknek azért, hogy felélesztette ezt a szép hagyományt, amire legelőször 1997-ben került sor. Vetró András szobrásznak is köszönetét fejezte ki, amiért 1998-ban elkészítette a Petőfi-domborműves emléktáblát. Szöllősi Tamás az ifjúság nevében szólt az egybegyűltekhez, kiemelve, hogy öntudatosan őrizzük hagyományainkat, kultúránkat, értékeinket itt, a Kárpát-medence legkeletibb városában. Bartók Botond, a kantai középiskola tanulója Kallós Zoltán kedvenc nótáját, a Fordulj, kedves lovam, napszentület felé kezdetű ördöngösfüzesi bujdosódalt adta elő.