Az előző évi tusványosi beszélgetéshez hasonlóan csütörtökön újból telt házas hallgatóság előtt fejthették ki véleményüket a Marosvásárhelyi Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetem magyar oktatói a tanintézetben uralkodó, egyre kevesebb optimizmusra okot adó állapotokról. Szabó Béla orvosprofesszor, a magyar kar vezetője és Brassai Attila professzor, valamint Nagy Előd rektorhelyettes ismét csak a magyar tagozat fokozódó súlyvesztéséről számolhatott be. A beszélgetésen részt vevő Vass Levente, az RMDSZ parlamenti képviselője optimistább hangvételt próbált megütni, ám sok biztatással ő sem tudott szolgálni. A meghívottak és a hozzászólók túlnyomó többsége ugyanakkor úgy vélte, az egyetemen kialakult helyzet és a magyar orvosképzés helyzetének rendezése mindenekelőtt politikai vonalon lehetséges, alternatív megoldásokban lehet gondolkozni, de egyelőre a MOGYE ügyét sem szabad feladni.
A tavalyi tusványosi beszélgetés óta tovább romlott a magyar orvosképzés helyzete a marosvásárhelyi egyetemen, egyebek mellett a múlt tavasszal eldöntött intézmény-összeolvasztás révén (a Petru Maior egyetemmel). Az intézményben tavaly nyár óta történteket Szabó Béla professzor foglalta össze. Meggyőződése, hogy a MOGYE országos ügy, és ami most történik, azt nem lehetne véghezvinni, ha fentről nem lenne rábólintás. A professzor azt is megemlítette, hogy sokan felrótták, hogy tavaly áprilistól ismét kivonultak a szenátusból, de ha ezt sem tették volna meg, akkor most itt az lenne a benyomás, hogy minden rendben van. Nagy Előd ennek kapcsán hasonló véleményt fogalmazott meg. Felidézte az egyetem tavaly áprilisban történt egyesítését, amiben a legfurcsább a minisztérium igyekezete, hogy az mihamarabb megvalósuljon. A szaktárca buzgalma az új, az egységes vizsgáztatási rendszert is tartalmazó, egyetemi charta jóváhagyását is jellemezte. Szabó Béla kitért arra is, hogy az egyesítés nyomán a magyar oktatók 29–30 százalékos részaránya a szenátusban 18 százalék körülire csökkent, bár a döntéseket eddig is a 2/3-os többségű román oktatói kör hozta. Hab a tortán az idén februárban bekövetkezett névváltoztatás.
„Kicsit furcsának hat, hogy egy multikulturális egyetemen – a törvény szerint azért, mert nemzetiségi nyelveken történik az oktatás – előfordulhat, hogy az angol oktatásnak lehet külön kar, a magyarnak nem” – fogalmazott az oktató.
Szabó Béla arra a vádra is válaszolt, mely szerint a magyar oktatók nem tudnak tárgyalni, pár példával rámutatva, hogy milyen gyakorisággal (hónapok múltán és csak külső nyomásra) és milyen modorban lehetséges Ioan Azamfirei rektorral tárgyalni.
Az egyetemen zajló oktatás és szakmai munka minőségének romlásáról Brassai Attila beszélt, sajnálattal állapítva meg, hogy noha az intézet még rangosként szerepel a köztudatban, a maga részéről csak azt állíthatja, hogy ez már a múlté. „Szakmai szempontból egy süllyedő hajóvá vált, függetlenül, hogy a magyar vagy román tagozatról beszélnénk. A román tagozat fantasztikus züllésen ment keresztül, és magával húzta a magyart is. Továbbra is a korábbi etatista, kommunista gondolkodásmód uralja az intézet vezetőit, mely szerint a jó vezető az, aki jó utasításokat ad, azt a többiek jól végrehajtják, és ezáltal az egyetem működik. Egy takarítóvállalatnál ez a filozófia érvényesíthető, de egy olyan intézetben, melynek fejlődése az egyéni kreativitáson alapul, egy ilyen felfogás a teljes csőd irányába visz, amint az a gyakorlatban meg is történt” – fogalmazott az oktató. Brassai az elmondottak megerősítéseként több, az egyetemekről készített nemzetközi rangsorolást is ismertetett. Az egyik szerint a marosvásárhelyi intézet az 5400. világviszonylatban, viszont, ha a kutatás szintjét is figyelembe veszik, akkor a 9400. a sorban. A kolozsvári román egyetem ezzel szemben az 1800.
A Petru Maiorral való egyesítés révén a MOGYE egy negyedik világbeli tanintézet szintjére süllyedt, melyet malajziai és ugandai tanintézetek is megelőznek a rangsorokban.
Az intézetben uralkodó viszonyokról Brassai Attila megosztotta a kutatóközpont megépülésének kalandos és nevetséges történetét, és a tényt, hogy a végül 10 millió euróból elkészült központ jelenleg nagyjából kihasználatlanul áll. A Los Angeles-i egyetemen tett látogatása győzte meg, mennyire rossz az irány, és nem csak a magyar kar, de az egész intézmény elsorvasztása zajlik, mivel többek között az oktatók, a kutatók szakmai fejlődési lehetőségeinek is keresztbe tesz a vezetőség. Brassai szerint egy önállóság nélküli adminisztratív egység (tanszék) létrehozása nem oldja meg ezeket a problémákat. Hab a tortán, hogy a szakmai minőség leromlása magával hozhatja azt is, hogy pár éven belül nem lesz kivel betölteni a hallgatói helyeket.
Szabó és Brassai emellett több olyan példát hozott még fel (így a karok akkreditálása körüli mesterkedések vagy a magyar professzorok helyzete, az üres állások betöltése körüli machinációk), amelyek arra mutatnak, hogy egy központilag jóváhagyott, a magyar kar elsorvasztására irányuló folyamatról van szó. A lépések alapján ugyanakkor félő, hogy a folyamat felerősödik.
Zakariás Zoltán, Brassai Attila, Vass Levente, Szabó Béla és Nagy Előd. A szerző felvétele
Vass Levente a Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt Hargita megyei önkormányzati képviselője, a beszélgetés moderátora által felvetettekre – mely szerint az RMDSZ az utolsó utáni órában szállt be az ügy rendezésébe – reagálva egyebek mellett rámutatott, hogy 2011-ben a szövetség már lépett az oktatási törvény révén, ami a mostani harcban is referencia, de ezt a kezdeményezést a Victor Ponta vezette szociáldemokraták megakadályozták.
A politikus ugyanakkor elismerte, hogy 2012-ben az akkori szövetségi vezetés cserben hagyta az oktatókat, majd 2019-ben vált csak ismét prioritássá a MOGYE kérdése.
A politikai egyeztetéseket illetően Vass Levente elmondta: elég nehéz a harc, a kormányoldal illetékesei az egyetemi autonómiával takaróznak. Az RMDSZ egyébként a magyar oktatók kéréseit képviseli, ezekből csak akkor engednek, ha maguk az oktatók ezt kérik tőlük. A parlamenti képviselő ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar orvosképzés kapcsán nem csak a negatívumokat kellene kiemelni, ide tartozik a hallgatók számának növekedése az egyetemen vagy a rezidensek magas száma. Az egyetemmel kapcsolatos problémákat viszont ő is elismerte: a szakmai és az oktatási minőség romlása, a tanári kar kiszolgáltatottsága, valamint az oktatók utánpótlásának problémája.
A panelbeszélgetés során felvetették a magyar kormány segítségnyújtásának kérdését, egyebek mellett olyan formában, hogy a Sapientia EMTE venné át a magyar orvosképzés biztosítását. Nagy Előd, valamint Szabó Béla szerint alternatív megoldásként lehet számolni ezzel, bár konkrét lépések nem történtek még ebbe az irányba. Brassai Attila arra is felhívta a figyelmet, hogy egy orvosi kar akkreditálása komoly kihívás lehet, hiszen már a Sapientia létrehozását is állandó és gyakori egyeztetések kísérték. Az oktatók szerint egyelőre inkább a MOGYE megmentésére kellene koncentrálni, már csak azért, mert itt még mindig létezik egy kialakított struktúra, magyar oktatók, még akkor is, hogy a közelmúlt történései túl sok optimizmusra nem adnak okot.
„Amíg nincs valami biztos, addig a távozáson nem érdemes gondolkodni, noha ez lenne az egyszerűbb megoldás” – összegeztek.
A beszélgetéshez hozzászólók felvetették, hogy a politikai megoldások helyett nem lenne-e jobb civil vagy jogi úton elindulni. Mind az oktatók, mind a parlamenti képviselő ennek kapcsán felidézték, hogy már több alkalommal fordultak az igazságszolgáltatáshoz, de sikertelenül. Az egyetem oktatói civilnek minősülő fellépései a már ismertetett eredménnyel zárultak.
A leglényegesebb hozzászólás Kalmár Ferenctől, a magyar külügyminisztérium miniszteri biztosától érkezett, aki szerint csak politikai megoldás létezik, viszont a román–magyar kormányközi bizottság magyar elnökeként azt tapasztalja, hogy Románia jelenleg erődemonstráló politikát folytat a magyar kisebbség ellen, ezért kevés az esély, hogy az anyaország áttörést érjen el ezen a téren. A román fél viszonyulása kapcsán elmondta: egy 2011-ben született bizottsági jegyzőkönyv – mely a magyar fél számára vállalhatatlan elvárásokat tartalmaz – teszi függővé az előrelépést a kisebbségi kérdésekben.
