Miként lehet visszacsalogatni a külföldre távozott fiatalokat?, hogyan lehet fejben lebontani a megyehatárokat?, melyek a közös pontok Hargita, Maros és Kovászna megye fejlesztési stratégiájában?, miért más a törvény e térségben, mint az ország többi részében? – többek között ezeket a kérdéseket boncolgatta Péter Ferenc, Borboly Csaba és Tamás Sándor, Maros, Hargita és Kovászna megye tanácsának elnöke csütörtök délután Tusványoson, a Jakabffy Elemér Sátorban rendezett, Benedek Erika megyei önkormányzati képviselő által moderált beszélgetésen, amelyen részt vett Szombati Zsigmond, a Széchenyi Tőkealap-kezelő Zrt. üzletfejlesztési és startup-igazgatója is.
Borboly Csaba felidézte: 2008-ban azzal kezdték mandátumukat, hogy Tamás Sándorral közösen szimbolikusan letakarták a megyehatárokat jelző táblákat, de továbbra is dolgozni kell azért, hogy ezeket a határokat fejben is lebontsák. Javasolta, a három megyei önkormányzat hozzon létre közös pályázási platformot. Fontos a székelyföldi belső útrendszer megerősítése, hiszen a kommunizmus idején gyakorlatilag leépítették a településeket összekötő hálózatot, és csak az országutak jelentették a kapcsolódási lehetőséget. A szomszédos székelyföldi megyéket összekötő megyei utak korszerűsítése a belső összeköttetés megerősítéséhez járul hozzá, ami lendületet ad a gazdasági, kulturális, de még a családi kapcsolatoknak is, gyakorlatilag Székelyföld belső vérkeringését serkenti.
Hasonlóan vélekedett Péter Ferenc is, ismertetve: mandátuma kezdetén a Maros és Hargita megyét összekötő hat megyei út közül egyik sem volt aszfaltozott, és éppen a bözödi út átadásakor derült ki, mennyire fontos az, hogy az emberek szabadon, könnyen tudjanak átjárni egymáshoz. Szólt ugyanakkor a marosvásárhelyi repülőtér fontosságáról is, amely Székelyföld kapuja a nagyvilágra, 47 ország 133 célállomása érhető el onnan, október végétől pedig napi járat indul Budapestre és vissza, ami szintén hozzájárulhat a gazdasági kapcsolatok vagy akár a vendégforgalom fellendüléséhez.
Az infrastrukturális fejlesztések kapcsán Tamás Sándor arra mutatott rá: az utak, hidak, kórházak mind-mind a helyi közösségnek épülnek, ezért az önkormányzatnak erre is kiemelten figyelnie kell. A legfontosabb tehát az, hogy miként látja magát ez a közösség, és milyennek látnak bennünket mások, például Bukarestben. Szerinte Bukarest alárendeltségi viszonyt akar fenntartani, jogokat adnak, pénzt osztanak, melyeket aztán egy szerda délutánon egy sürgősségi kormányrendelettel elvehetnek. Ezt tették a közigazgatási kódex elfogadása során is, holott nekünk partneri, mellérendeltségi viszonyt kellene kiépítenünk, hogy ne valakik adjanak nekünk valamit, hanem az alkotmány biztosítsa jogainkat, járjon nekünk. Érvelése szerint a társnemzeti státus jelentené a megoldást, de utalt a finnországi modellre is, ahol az ott élő svéd kisebbségre államalkotó tényezőként tekintenek.
Annál is inkább szükség van erre, mert Székelyföldön mintha más törvények lennének érvényben, mint az ország többi részén – mutatott rá egybehangzóan a három önkormányzati vezető. Érzékelhető ez az állami szervek ellenőrzései során, a különféle hatóságok viszonyulásában, abban, hogy minden megyének lehet zászlaja, csak a székelyeknek nem, hogy Bukovina zászlaját ki lehet tűzni, a székely lobogót nem, a német községháza felirat senkinek nem sérti a szemét, a magyar igen. De ugyanez a kettős mérce az úzvölgyi temetőgyalázás során is megmutatkozott: jelenleg egy egész államapparátus dolgozik azon, hogy tisztára mossa a dormánfalvi önkormányzat által elkövetett törvénytelenségeket.
Tamás Sándor szerint a mélyállam a 2011-es népszámlálás után indított elsöprő offenzívát a romániai magyarság ellen, miután kiderült, hogy a százéves trend kezdett megfordulni: a Székelyföldön élő románság ugyanis nagyobb arányban fogy, mint a magyarság. Következett a Mikó-ügy, iskolák elleni támadások, elindult a visszaállamosítási folyamat, erősödtek a közösség elleni támadások, mindez pedig nem független attól sem, hogy a magyar kormánytól immár nem szavalóversenyekre vagy halottasházak meszelésére érkezik támogatás, hanem gazdaságélénkítésre, oktatásra, gyermeknevelésre, jövőbe mutató kezdeményezésekre – fejtegette.
Fontos témája volt a három önkormányzati vezető beszélgetésének az elvándorlás, mely egész Kelet-Európát érintő folyamat. Péter Ferenc elsősorban a versenyképes gazdasági környezet kialakításában látja ennek ellenszerét, mert csak az vezethet jóléthez. Borboly Csaba a kis falvak védelméről, a Hargita megyei tanács által kezdeményezett családtámogatási programról, a román oktatás megváltoztatásának szükségességéről szólt, hangsúlyozva azt is, a fiataloknak megbecsülésre, lehetőségekre van szükségük, és ezért magunk is sokat tehetünk, ők például a megyei önkormányzatnál a meghirdetett állások felét pályakezdőknek ajánlják. Tamás Sándor arra mutatott rá, számos lehetőség vár itthon a fiatalokra: élénk kulturális élet, szolgálati lakások orvosoknak, pályázatok, támogatás kezdő vállalkozásoknak – ezeket kell kihasználni.
Ehhez kapcsolódott Szombati Zsigmond, a Széchenyi Tőkealap-kezelő Zrt. üzletfejlesztési és startup-igazgatója is, aki ismertette: térségbeli és magyarországi vállalkozásoknak ajánlanak tőkét, segítik az üzleti kapcsolatok fejlesztését.