Akárcsak a közigazgatásban, a kereskedelemben is gyermekcipőben jár a kisebbségi nyelvhasználat Romániában, pedig ezen a területen sokkal több eredményt lehetne elérni egy kis odafigyeléssel – állapíthattuk meg a 30. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Kós Károly Sátrának első előadása nyomán, melyet A pénzemért magyarul! Kereskedelmi kétnyelvűség a gyakorlatban címmel tartottak.
Ha az érdekük ezt kívánja, a vállalkozók hajlandóak a kisebbségek felé is engedményeket tenni – szögezte le elöljáróban Oláh-Gál Elvira újságíró, rádiós riporter, a beszélgetés moderátora, majd átadta a szót Barabás Miklósnak, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) munkatársának, akitől megtudhattuk, hogy a 2007-ben alakult szervezet nemcsak a közigazgatásban és az oktatásban fejt ki fontos érdekvédelmi tevékenységet, hanem a kereskedelmi kétnyelvűséget is szorgalmazza. Barabás szerint csakis az anyanyelvhasználat által nyilvánulhat meg, lehet aktívan jelen egy közösség egy településen, megyében vagy nagyobb régióban, ha ez visszaszorul, a közösség lassan eltűnik. A CEMO már korábban is megszólított nagyáruházakat és kisebb cégeket is Marosvásárhelyen a magyar feliratok hiánya miatt, és közös akciótervet dolgoztak ki a kereskedelmi kétnyelvűség érvényesítése érdekében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT) is. Mint beszámolt, a marosvásárhelyi Carrefour áruház és a Gordon tejgyár feliratainak kétnyelvűsítése az ő munkájuk eredménye.
Tiboldi László, az EMNT alelnöke az idén áprilisban indított Kétnyelvűséget a kereskedelemben! elnevezésű mozgalom tapasztalatairól mesélt, mellyel rövid időn belül jelentős sikereket értek el. Először a Penny Market Romániát keresték fel, és nemzetközi szabályozásokra, valamint a lakossági igényre hivatkozva kérték kommunikációjuk kétnyelvűsítését. Az első megkeresés után nem kaptak választ, azért az EMNT-irodák helyi munkatársai egy második, komolyabb hangvételű levéllel fordultak összesen 18, magyarok által is lakott erdélyi település 22 üzletének vezetőihez, jelezvén, hogy amennyiben belátható időn belül nem lesz komolyabb előrelépés a magyar feliratok ügyében, a média és a civil szféra segítségével fognak fellépni ellenük. Erre a levélre már másnap kedvező válasz érkezett, melyben a Penny Market Románia vezetősége kiemelt fontosságú ügyként jelölte meg a kétnyelvűsítést, s az általuk vállalt két héten belül meg is történt a fordítások kihelyezése. „A legszebb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy egy nemzetközi céggel szemben ilyen rövid időn belül sikereket tudunk elérni. Ehhez azonban nélkülözhetetlen volt, hogy szervezett módon, egy időben és több helyszínen lépjünk fel” – hangsúlyozta Tiboldi László, hozzátéve: a Profi üzletlánc esetében is hasonlóan jártak el, 12 település 38 üzletének kétnyelvűsítését kérve várják válaszukat. Mint mondta, helyi, magyar érdekeltségű kereskedőket is megkeresnek majd, mert azt tapasztalják, hogy sok esetben ők sem alkalmazzák megfelelő módon a kétnyelvűséget.
Csata Zsombor szociológus, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem docense a vállalkozókkal szembeni fellépés jogi lehetőségeiről beszélt, kifejtve, hogy a nemzetközi jognak sajnos nincsenek a kereskedelmi nyelvhasználatot szabályozó konkrét passzusai, ezért nem lehet markánsan lobbizni az ügyért. Vannak pozitív nemzetközi tapasztalatok Dél-Tirolban és Skandináviában például, ahol a kereskedelmi kétnyelvűség a helyi önkormányzatok kezdeményezésére vált gyakorlattá. Mint mondta, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a nyelvpolitikára, fontos bevinni a köztudatba, hogy például mennyi többletköltségbe kerül egy magyarnak a román nyelv megtanulása. Minden termék árában benne van a marketingköltség is, így jogosan várjuk el, hogy a mi pénzünkért a marketingköltség egy részét arra fordítsák, hogy azon a nyelven tájékoztassanak bennünket, amelyen mi elvárjuk.
A beszélgetés során elhangzott még, hogy a közigazgatással ellentétben a kereskedelemben jobb a helyzet, könnyebben lehet hatni a cégekre, hisz amikor milliókat költenek marketingre, reklámra, nem hiányzik nekik az ellenkampány, melyet manapság könnyű megszervezni például a Facebookon vagy mindenféle civil akciók során. Fontosak az ilyen jellegű kezdeményezések, nem kell félnünk ezektől, hisz itt nem veszíthetünk, mint például az adóhivatalban vagy az orvosnál, és még a személyes konfrontációt is elkerülhetjük, ha interneten küldünk visszajelzéseket az illetékeseknek. Értékelési rendszert lehetne kialakítani, mint amilyen a vendéglők esetében is létezik, és ennél a kétnyelvűségnek is fontos szempontnak kellene lennie. A kétnyelvűsítés azért is fontos, mert így legalább egy magyar alkalmazottat is kénytelen lesz foglalkoztatni az illető cég.
Nézői kérdésekre válaszolva a meghívottak elmondták, hogy a bojkott jó módszer, de még jobb az írásos panasz, mert csak így marad nyoma az elégedetlenségünknek, ezenkívül nagyon fontos a románok érzékenyítése a téma iránt. Zárszóként leszögezték: tudniuk kell a vállalkozóknak, hogy ennyivel tartoznak azoknak, akik a pénzüket az ő üzletükben költik el.
