Ha minden úgy menne ebben az országban, ahogyan közel 30 éve új utakra lépő településeink elképzelték, falvaink nagy része turistacsalogató hely lehetne. Kálnoknak kiemelkedő a tájképi értéke, a faluból elénk tárul az Olt-kapu vidéke, és a közelben terül el a vidék egyik legszebb lomblevelű erdősége. Mind a két temploma épített örökségként, műemlék jellegű épületként élvez védelmet, emlékhelyek, emlékművek, emléktáblák tisztelegnek jeles események, személyek előtt. Csak a szálláshelyek hiányoznak és a foghíjas infrastruktúra jelent akadályt.
Mire vár a falu?
– Meddig kell még várnia a faluközösségnek a szennyvízhálózat kiépítésére? – tettük fel a kérdést Kisgyörgy Sándor kőröspataki polgármesternek.
– Nekünk közös tervünk volt a két település csatornahálózatára, de időközben megjelent egy olyan rendelkezés, amely a lakosság számaránya alapján csak egymillió eurót engedélyez szennyvízhálózat kiépítésére. Így maradt ki Kálnok a kőröspataki programból, és ez tetemes késést jelent. A tervet fel kellett újítani, és az elkövetkező évben ismét meg kell pályáznunk az ottani munkálatot. Ez is rá lesz csatlakoztatva a községközpont – vagyis Kőröspatak – hálózatára, és a kettő együtt arra az árkosi rendszerre, amely már a város fővezetékébe csatlakozik bele. Tudjuk, hogy nagyon fontos munkálat, hiszen részben a csatornázás hiányának tudható be, hogy számos falusi kútban nem megfelelő a víz minősége.
– Eszerint a kálnoki gondok közül most semmi sem oldódik meg? Ez a falu mindig kivár?
– A csatornázás tekintetében igen. Szerencsére van egy olyan nyertes pályázatunk, amely a község két kultúrotthonának teljes felújítását célozza meg. Jelenleg a tervek ellenőrzése zajlik, ha ennek is a végére érünk, következik a kivitelező cégekre a versenytárgyalás, a licit. Várhatóan még a tél előtt elkészülnek, és ezek a korszerűen felújított kultúrotthonok adnak majd helyet a téli művelődési életnek. A kálnoki olvasóknak azt is tudniuk kell, hogy a település útjainak, utcáinak javítására nem csak a csatornázás vezetékeinek lefektetése után tudunk áldozni. Szórtunk már kavicsot, tört követ Kálnokon, idén még folytatni fogjuk.
A mezőn munka, a gyerekeknek vakáció
Bedő György mezőgazdászt egy virtuális határnézőre kértük, ugyanis a kapuk előtt állók örömmel újságolták, hogy mindenütt szép a kálnoki határ.
– Megkezdődött az aratás, lefogyatták az őszi árpát, és lassan majd a búza is raktárakba kerül. Sajnos, kevés rozs van a határban, viszont érdekességképpen mondom, megjelent itt is sárga zab. Mezőgépekben nincsen hiány a faluban, több személynek van – Váncsa Béla, Bedő Jenő, Bedő Attila –, a legtöbb azonban Magyarósi Sándornak van. Kapásnövényt itt csak a családok, az állatok részére termelnek. Sajnos, jár le a vad az erdőből, dézsmálja a csóréfejű búzát és a kukoricát. Termesztett takarmányt csak az állattartók vetnek, a legfontosabb a siló, nélküle nincsen tejtermelés.
Téglás Enikő tanítónő soros dolgait intézte az iskolában. A nyáron itt is újracsempéztetik a mosdót – mondta.
– Hat negyedikes lépett ki idén: három a művészeti líceumba megy, a másik három a kőröspataki ötödikbe. Élő a mi falunk, mert a következő tanévben is tíz tanítványom lesz. Még népesebb lesz az óvoda, ahol növekvő a gyereklétszám, óvónőnk Para Szidónia. Működött a délutáni iskola, tánccsoportot vezetett az Ürmösi-Incze házaspár, a két egyházközség által szervezett kiránduláson a mi gyerekeink is ott voltak. Sokat segített nekünk a Máltai Szeretetszolgálat, jó a kapcsolatunk a központi iskola vezetőségével.
Rokoni látogatás során az iskolát említve, volt alkalmunk meghallgatni Szőcs Sándorné Gyöngyösi Zelma régi iskolai emlékeit, aki nyolcvanadik életévének derekán meglepő frissességgel beszélt iskoláskori élményeiről.
– A mai szép iskola helyén volt egy régi. Ott jártam az osztályokat. Tanítóm volt Régeni Áron kántortanító, aki újrafestette az unitárius templom kazettáit. Szigorú volt és mégis szerettük a református papnét, Varga tanító nénit. Az óráin még a légy sem zümmögött, mert a fiúk a nádpálcából kaptak a fenekükbe, a leányok pedig tenyerest. Ha így leányocskákul bekukkintottunk a bálba, másnap tíz tenyerest kaptunk! Mégis szépen emlékszem ezekre vissza...
Kálnoki látogatásunk másodnapján mindenki a vasárnapi fúvóstalálkozóról beszélt. Megtelt a lelkünk régi rezesmuzsikával – mondták. Egy évben egyszer jár nekünk is egy szórakozás. A múlt héten ismét megszólalt a kálnoki zenekar, református lelkészüket, Tóth Annát és az Annákat köszöntötték.
