A tusnádfürdői szabadegyetemen pénteken Autonómia-kerekasztal címmel szerveztek beszélgetést, amelynek résztvevői tagjai a Szili Katalin által létrehozott, azonos nevű fórumnak: az RMDSZ-t Székely István ügyvezető alelnök, a Magyar Polgári Pártot Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Néppártot Toró T. Tibor ügyvezető elnök, a Székely Nemzeti Tanácsot Izsák Balázs elnök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot pedig Sándor Krisztina ügyvezető elnök képviselte. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott bejelentette: az említett szervezetek egy nappal korábban állapodtak meg abban, hogy szeptember végéig kidolgozzák a cselekvési tervet a következő két év operatív együttműködéséről, mintegy folytatva a tavaly januári nyilatkozatban foglaltakat.

Nem csak ebben született egyetértés a kerekasztal résztvevői között: támogatják az SZNT által javasolt európai polgári kezdeményezést a nemzeti régiókról, felkarolják Kelemen Hunor azon megállapodástervezetét a nemzeti kisebbségekről, amelyet az RMDSZ elnöke átnyújtott Klaus Iohannis államelnöknek, és kiállnak Kulcsár-Terza József képviselő azon kezdeményezése mellett, amelynek célja egy magyar–román megbékélésről szóló parlamenti nyilatkozat kidolgozása és elfogadása. Beszédében Szili Katalin arra is felhívta a figyelmet: az autonómiatörekvések nem vezethetnek sikerre a román politikummal folytatott tárgyalások hiányában. Éppen ezért kéréssel fordult a román politikai osztály képviselőihez: kezdjenek el tárgyalni az autonómiáról, hiszen az voltaképpen az ország fejlődéséhez vezet.

Izsák Balázs felidézte: a Székely Nemzeti Tanács 2003-as megalakulásakor Székelyföld területi autonómiájának kivívása mellett célul tűzte ki azt is, hogy a térség önálló fejlesztési régió legyen. Ezért az autonómiastatútum kidolgozása és elfogadása mellett azon is dolgoznak, hogy Székelyföld fölkerüljön az etnoregionális mozgalmak európai térképére. A nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezés ezt a célt szolgálja, sikeréhez azonban az szükséges, hogy egymillió aláírást gyűjtsenek össze, ezért Izsák Balázs arra kért mindenkit, népszerűsítse a kezdeményezést. Nyilvánosan is támogatva az ügyet a kerekasztal résztvevői az előadások után ellátták kézjegyükkel az európai polgári kezdeményezést.

Moszkovits János, a Figyelő munkatársa moderátori kérdésére a románsággal folytatandó párbeszéd témájához kapcsolódott felszólalásában Sándor Krisztina, emlékeztetve: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács évek óta szervez magyar–román konferenciát. Az első kiadás neve még autonómiakonferencia volt, később azonban módosítani kellett, az amúgy nyitott román értelmiségiek is tartózkodnak a kifejezéstől. További gond, hogy ezeknek a beszélgetéseknek politikai színtéren nincs folytatása, nem tudják megszólítani a román politikumot. Ráadásul mintha a magyarság körében is lankadna az érdeklődés a téma iránt, a legutóbbi igazán nagy tömegrendezvény, a székelyek nagy menetelése 2013-ban volt, azóta viszont nem történt előrelépés az ügyben. Ezért is fontos napirenden tartani a témát, a két polgári kezdeményezés, a Minority SafePack és a nemzeti régiókról szóló segítette ebben, de hiányérzete van az erdélyi magyarságnak azt látva, hogy az autonómia ügye nem merül fel magas szintű államközi megbeszéléseken. Gond az is, hogy a fiatalok számára egyre kevésbé jelent hívó szót az autonómia, erre is ki kellene találni valamit, mindenképpen komolyabb előrelépésre lenne tehát szükség az ügy sikerre viteléhez. Fontos, hogy az autonómia-kerekasztal folytassa munkáját – vélekedett az EMNT elnöke, elismeréssel szólva Szili Katalinról, akinek sikerült egy asztalhoz ültetnie az erdélyi magyar politikai szereplőket.

Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke a 30 éves autonómiaküzdelem szakaszait elevenítette fel az igény megfogalmazásától, az 1992-es kolozsvári nyilatkozattól napjainkig. Értelmezésében az igény megfogalmazása utáni második szakasz a szakmai viták időszaka volt 1993 és 1996 között, majd következett a kormányra lépés miatti megtorpanás, 2002–2003-ban pedig az intézményesülés, az EMNT, SZNT megalakulása. Ötödik szakasz az autonómiastatútum benyújtása 2005-ben, majd 2006-ban, hatodik a mozgalom megerősödése az autonómia-népszavazás révén is. A 2008-ban létrejött Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum a konszenzuskeresés intézményesülését jelentette, aztán következett az, hogy az RMDSZ saját autonómiatervezettel állt elő, a kérdés nemzetköziesítéséhez pedig a két európai polgári kezdeményezés járult hozzá. Újabb konszenzuskeresési szakasz vette kezdetét, amikor Orbán Viktor az autonómiakoncepciók összehangolásáért felelős miniszterelnöki megbízottá nevezte ki Szili Katalint, és tavaly a három párt közös nyilatkozatban állt ki az autonómiáért. Közben Kulcsár-Terza József újból benyújtotta a parlamentbe a statútumot, most pedig egy újabb konszenzuskeresési folyamat zajlik, melyben fontos lenne, hogy a hangsúly ne az elméleti vitákra essen, hanem a politikai erő felmutatására. Javasolta a közös fellépést az európai polgári kezdeményezés ügyében, a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanácson belül folyó munka intenzívebbé tételét, és hogy legközelebb a teljes magyar parlamenti frakció nyújtsa be a statútumot.

Kulcsár-Terza József bejelentette: készen áll arra, hogy ősszel negyedszer is a parlament elé terjessze az autonómiastatútumot, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy ezúttal nem egyéni kezdeményezésként kell azt iktatnia, hanem képviselőtársai is csatlakoznak. Szerinte amúgy az előző alkalom során is bebizonyosodott, hogy helyes volt a lépése, hiszen az emberi jogi bizottságban akadt olyan román képviselő, aki nem szavazott ellene, hanem tartózkodott.

Az RMDSZ-t képviselő Székely István helyzetértékelésében rámutatott: mind a belföldi, mind a nemzetközi környezet kedvezőtlenebb az autonómia elfogadására, mint pár éve. A nemzetközi környezet azért rosszabb, mert a katalán vagy a skót függetlenségi törekvések után nehéz azzal érvelni, hogy az autonómia stabilitást hoz. Romániában pedig papíron garantált kisebbségi jogok gyakorlati alkalmazása során is látszik a társadalmi ellenállás, ráadásul egy ideje eltűnt a tárgyaló fél, hiába vannak ott a bukaresti politikusok, a döntéseket nem feltétlenül ők hozzák – utalt a közigazgatási törvénykönyvre, amelynek egy olyan formáját fogadta el a kormány sürgősségi rendelettel, amely nem hasonlított a parlamentben hosszú viták és egyeztetések után kialakult verzióhoz. Székely István azt is közölte: az RMDSZ akkor fogja benyújtani autonómiatervezetét a parlamentben, amikor lesz legalább egy olyan párt, amely érdemi vitára hajlandó. Jelenleg az a helyzet, hogy e téma kapcsán a román politikusok meghallgatják, majd elutasítják a kérést – előrelépés talán csak az, hogy nem söprik le az asztalról a kérdést.