A Háromszék július 24-ei számában Csíkszentmártont perelik, nem Dormánfalvát címmel megjelent úzvölgyi cikkel kapcsolatban szeretném pár gondolatomat megosztani a jelenlegi helyzetről.
A dormánfalvi polgármesteri hivatal június 25-én hozott, Úzvölgyével kapcsolatos határozatát július 23-án megtámadtuk (30 nap a határidő), mert olyan határozatot módosítottak, amelyre érvénytelenítési határozatot küldött a prefektúra. Egy újabb olyan cselekedet volt ez a „szomszédaink” részéről, amire nehéz nyomdafestéket tűrő kifejezést találni. Szomorú, hogy március óta azzal kell kezdenünk minden egyes napot, hogy megnézzük, Dormánfalva milyen határozattal rukkol elő újra és újra...
Az 1968/2-es törvény tisztán kimondja, hogy Úzvölgye Csíkszentmárton része. Ezt legutóbb 2018 decemberében frissítették (!), megerősítve, hogy a miénk. Errefel 2019 márciusában veszi valaki a bátorságot, és kezdődik a telekkönyvezési honfoglalás. Elsőre mindannyiunknak rémálomnak tűnt, illetve tévedésnek, de mostanra már bizonyos: igen, ilyent is lehet ebben az országban. Abban is biztos vagyok, hogy ha fordítva történik ez, akkor mi már egy jól védett, hűvös helyen lennénk. De így sem aludhatunk nyugodtan (vagyis hajnali 6-ig igen), lásd a május végi hajnali ébresztéssorozatot...
A július 9-ei találkozóval kapcsolatban: ahogyan azt a tárgyaláson is elmondtam, mindenki beszél a temetőről, keresztekről, cirkuszról, de nem nagyon beszélünk arról, ami valójában van: tőlünk egy egész települést vettek el, Úzvölgye települést. Nekünk, ha jelen állás szerint marad minden, akkor semmink se marad ott.
Arra is már rég fény derült, hogy honnan indult az egész. Létezik az INSPIRE nevű rendszer, amibe a kataszteri hivatal folyamatosan tölti fel az adatokat, így a megyehatárokat is. Ahol vitás részek vannak, ott vagy az egyik változatot, vagy a másikat veszik figyelembe, mindaddig, amíg törvényszéki végzés nem ítéli másképp. Esetünkben azzal indokolják mindezt, hogy ahol vita van, ott ők a természetes határt kell figyelembe vegyék, ami nem a hegygerinc, ahogyan volt, hanem az Úz pataka, bent a völgyben. És tényleg van egy ilyen törvénycikk, de nem abban az esetben, amikor egy település is úgymond ,,útban’’ van.
Tehát az 1968/2-es törvényt, ami leírja, hogy mindegyik községhez mi tartozik, figyelmen kívül hagyta a kataszteri hivatal, a dormánfalvi tanács, a bákói prefektúra és máig a kormány is. Július 21-én a bákói prefektus egy bukaresti tévéadásban kijelentette, hogy márpedig Úzvölgye a Bákó megyei Dormánfalváé... Szerintem egy érvényben lévő (1968/2.) törvénnyel szembemenni – annak, aki épp a törvényt kellene képviselje – nagyon bátor és elhamarkodott dolog.
A temető: évtizedek óta rendezett, ápolt, virágos és nyugodt környezet fogadta az odalátogatókat. Most: a kapuban igazoltatnak, fényképeznek, és ahogy belépünk, fűtenger fogad. Hamarosan újra megszépül, de eddig vártuk, hátha a szomszéd kaszát ragad, ha már kell neki az egész Úzvölgye...
Megemlékezés: mint minden évben, az idén is augusztus 26-án 12 órakor találkozunk az úzvölgyi temetőben, ahol szentmisével tisztelgünk és emlékezünk hőseinkre. Jómagam abban is teljesen biztos vagyok, hogy az augusztus 26-ai megemlékezésen egyetlen magyar ember sem fog valamely kereszt tetején csüngeni. Nekünk nem ezt tanították!
Végezetül: ez az egész úzvölgyi cirkusz sok apró kirakósból áll. Mindennap újabb és újabb darabot ismerünk meg belőle, de ahogyan az Romániában lenni szokott, valószínű, hogy még 30 év múlva is lesz ismeretlen eleme. Sajnos, olyan világot élünk manapság, hogy sokszor azt sem tudjuk, hogy aki velünk van, az tényleg velünk van-e. De hiszem és tudom azt, hogy sokan vagyunk azok, akikkel egyek vagyunk!
Ravasz Arnold falumenedzser, Csíkszentmárton
