Újabb és újabb szörnyű tragédiákra van szükség, hogy ne csak mi, polgárok, de a hatalom is szembesüljön azzal, mennyire nem működik semmi Romániában. Megáradt folyóvizek mossák el a fél országot, védelmi intézkedéseket, gátakat, patakszabályozást ígérnek, aztán az egészből alig valósul meg valami. Egy-két év múlva ugyanott, ugyanúgy pusztít a víz. Egy fővárosi szórakozóhelyen kiütött tűzben meghal 64 fiatal, nagy nekibuzdulással elkezdődnek a tűzvédelmi ellenőrzések, szigorítanak a szabályokon, két év múlva pedig kiderül: zajos csinnadratta volt az egész, egy ilyen tragédia bármikor, bárhol megismétlődhet, jóformán semmi sem változott. A Colectivben történt tragédia után szembesültünk azzal, hogy a román egészségügy képtelen ellátni súlyosan megégett sérülteket, az erre felszerelt kórházi osztályok használhatatlanok. Ma sincs másképp, inkább külföldre szállítják a szerencsétlen sebesülteket, mert itthon, ha nem sérüléseikbe, hát a kórházi fertőzésbe halnak bele.

És most itt a rettenetes caracali eset, mely során kiderült: egyetlen állami hatóság sem végezte megfelelően a feladatát. Arrogáns, nemtörődöm diszpécser, felkészületlen és nagyképű rendőrök, működésképtelen keresőrendszer, totojázó ügyészek, csendőrök, hosszan sorolhatóak mindazok, akik képtelenek voltak megakadályozni, hogy a gyilkos kioltsa egy fiatal lány életét. Ahogy újabb és újabb részletek derülnek ki a dolgukat nem megfelelően vagy sehogy sem végző rendvédelmiekről, úgy nő a lakosság felháborodása, és az üggyel párhuzamosan megdöbbentő adatok látnak napvilágot: az EU-ban Romániában történik a legtöbb felderítetlen gyilkosság, 2018-ban ezek száma 633 volt, 61 százalékkal több, mint tíz évvel korábban. Ugyanakkor Dániában például egy év alatt összesen 52 gyilkosságot jegyeztek, de még a maffia szülőhazájának nevezett Olaszországban is csak 319-et. Azt is megtudhattuk, mennyire felületesen kezeli a hatóság az eltűnt személyek ügyét, még megfelelő összesítés sincs róluk. A most érintett Dolj megyében 52 ilyenről tud a rendőrség, ám az országos listán alig néhányuk szerepel. Láthattunk számos esetet, mikor kisujjukat sem voltak hajlandóak mozdítani a rendőrök egy-egy bejelentés után, főleg, ha fiatal lányokról volt szó. Mindeközben az erőszakszervezetek költségvetése folyamatosan nőtt, a rendőrök, csendőrök fizetése emelkedett, juttatásaik, kiváltságaik szaporodtak.

„Az embereknek nem kell félniük, mert ez az ország nem a bűnözők, a nemi erőszakot elkövetők, a pedofilok vagy emberkereskedők országa” – hangoztatta szerdán este a miniszterelnök. Valójában azonban éppen a bűnözők azok, akiknek nincs, amiért aggódniuk. A mostani nagy igyekezet éppúgy lecseng, mint mindegyik korábbi. Mi pedig csak reménykedhetünk, hogy élet-halál kérdésben soha nem szorulunk a román hatóságok segítségére, hisz újra kiderülhet, éppúgy nem működik semmi, mint most, a caracali esetben.