Hétvégén második alkalommal szervezték meg a Miklósvári Reneszánsz Kastélynapokat. A gyönyörűen felújított Kálnoky-kastélyban és udvarán a hangulat kitűnő volt, a kínált programot még a két nagyobb zivatar sem tudta igazán megzavarni. A szervezők azon terve, hogy családbaráttá tegyék az eseményt, megvalósult: lovak és kézművességet értők álltak a gyermekek és szüleik rendelkezésére, és arra sem lehetett panasz, hogy látványból nincs elegendő, a korabeli ruhákba öltözött marcona fegyverforgatók harca vagy a lovastornászok bemutatója minden bizonnyal sokaknak maradt emlékezetes.
Pénteken este a Kálnoky család történelmének egy-egy részletére lehetett rálátni a Fehér János művészettörténész által közérthetővé tett és felolvasott, néha igencsak meglepő tényeket tartalmazó végrendeletekből, hozománylevelekből és magánjellegű levelekből.
Szombaton a hivatalos megnyitón elsőként Lázár-Kiss Barna András, Barót polgármestere szólalt fel. Az elöljáró a reneszánsznak az irodalomra, tudományos életre és a képzőművészetre gyakorolt kedvező hatásáról, majd az építkező, a Miklósvárat birtokközpontjukká tevő Kálnokyakról beszélt. A polgármester méltatta gróf Kálnoky Tibort és nejét Annát is, akik odaadó munkájuk révén közkedvelt vendégforgalmi központtá tették a kastélyt és falai közt folyamatosan értékes programokat szerveznek.
Az esemény házigazdája, Kálnoky Tibor a miklósvári vendégházak kialakításáról – jelenleg is készül egy –, Károly herceg „búvóhelyéről”, Zalánpatakról és az ott folyó közösségtámogató programról beszélt – éppen abban segédkeznek, hogy víz- és szennyvízhálózatot építsenek ki. A család másik fészkében, Sepsikőröspatakon vállalt feladataik közül a roma és hátrányos helyzetű fiatalok számára szervezett iskolautáni tevékenységről és a lovastornász képzésben résztvevőkről szólt. Mint mondotta, látható eredménye is van ezeknek: a résztvevők között szoros barátságok alakultak ki, igazi közösséget hoztak létre, s nem kis javulás tapasztalható iskolai előmenetelükön. A Sepsikőröspatakot érintő tervekről szólva közölte: hamarosan nekifognak a kastély felújításának, s az ottani lovarda lesz a Puskás Tivadar Szakközépiskola által indított lovászképzés központja.
Fülöp László helybeli plébános áldásában úgy fogalmazott, a reneszánsz kor és napjaink közt egyvalami mondható közösnek: Isten mindenkor örök szeretettel szeret.
Filip Ignác egyetemi tanár, a Csíkszeredai Régizene Fesztivál művészeti vezetője Muzsikáló erdélyi kéziratok című érdekfeszítő előadásában elsősorban a nemesi udvarok és a templom falai közt hallható művekről – születésükről, terjedésükről, utóéletükről –, a táncokról, az éppen érvényben levő etikettről, a gyűjtemények sorsáról, azok kutatásáról, feldolgozásáról és kiadásáról beszélt. Dr. Kálmán Attila történész, főnemesség-kutató a Haller család kezdeti évszázadairól, majd a Magyarországon megtelepedett Ruprechtről, az Erdélybe kerülő Péterről, és a család gyors emelkedéséről szólt. Részletesebben ismertette Haller János – akinek nevét nemcsak sikeres politikai tevékenysége, hanem irodalmi és fordítói munkássága okán is ismerjük – és fia, (II.) István életútját, aki Bánffy György gubernátor halálát követően a kormánytanács elnöke lett. Szekeres-Ugron Villő XVI. századi kazettás mennyezetek című vetített képes élőadásában az erdélyi díszítőművészet jellegzetességeiről, a gogánváraljai református templom, az ádámosi unitárius templom és a miklóstelki evangélikus templom máig őrzött értékeiről beszélt, illetve a szomszédos országokban fennmaradt mennyezetfestményekkel közös pontokat ismertette.
Külön színfoltot jelentett a Kálnoky-kastély gondozott udvarán a sepsikőröspataki roma gyerekek által tartott lovastornász-bemutató. A legénykék hol felugrottak az ügető lovakra, hol a magasból könnyedén pörögve landoltak a földön, néha egyedül, máskor kettesben-hármasban álltak a lovon, de olyan is volt, amikor magasba emelték egymást – nem kevés bátorság és tehetség szorult ezekbe a cigány telepről származó fiatalokba.
Vasárnap délelőtt az Erdővidékről gyűjtött népviseletekről készült fényképeket mutatták be. A Háromszékben népszerűsített gyűjtés eredményeként meglehetősen sok érték került elő a ládafiából – tudtuk meg Lakatos Csilla muzeológustól. Mint az várható volt, a legtöbb darab Felsőrákoson és Erdőfülén, de némi meglepetésre Apácán is sok számbavételre érdemes ruhát találtak. A ruhadarabok számbavétele csak másodlagos cél volt – mondotta Lakatos Csilla –, hiszen fontosabbnak tartották, hogy tulajdonosaikban tudatosítsák, mennyire fontos, hogy az örökölt viseleteinket megőrizzék, és ami hasonlóképp fontos, használják is. Ezért is kérték azt a miklósváriaktól és a környékbeliektől, hogy aki teheti, népviseletbe öltözötten tartson velük a kastélynapok zárómozzanataként a vasárnapi misére.
