Az utóbbi napokban a médiában, de az utcai beszélgetések során is az egész Európát megrázó caracali sorozatgyilkosság hírét hallom. Sajnos, ez a helyzet ma Romániában. A soha véget nem érő politikai csatározások, katasztrófák, tragédiák közepette csak lelkünkben érezhetünk békés csendet. Éppen azért érdemes a reménykeltő várakozásban átértékelni, megbecsülni emberi kapcsolatainkat, mert a segítő kéz mindennél többet ér.
Ma már a rendőrségben, ügyészségben sem bízhatunk. Rendőrség, bíróság – semmi nem a régi. A politika belépett a rendőrségbe is. Hol van az az idő, amikor a rendőrvezetőket szaktudásuk szerint nevezték ki? Eltűnt a szakmai tudás. Bukarest kinevez egy jó, párthoz kötődő, esetleg valakivel rokon, sógor vezetőt, akinek lehetőleg nincs semmi köze a városhoz, a megyéhez. Alexandru Ioan Cuza 1860. november 4-én alapította meg a rendőrséget, miután a két tartomány, Moldva és Havasalföld 1859-ben perszonálunió révén egyesült. Hiába volt! Alexandru Ioan Cuza reformjai az országot Európa irányába próbálták tereli, de lemondatták. A romániai rendőrség haladt tovább a maga „balkanizált” módján.
A két világégés után sem változott semmi, a rendőrség vezető mentalitása sem. 1944-ben Bukarest Vörös Hadsereg általi elfoglalása után a prostitúció, a csempészet, a törvénytelenség virágzott. A Bukarestben állomásozó Vörös Hadsereg számára a bűncselekmények nem ismeretlenek. A politikai pártok, bírók összekeveredtek az alvilággal, ez már a kommunista világban, Gheorghe Gheorghiu-Dej szeme láttára történt. Aztán a Vörös Hadsereg visszavonulása után ő is „eltűnt”. Ceaușescu idejében a rendőrség államot, pártot szolgáló szervezetté alakult át. Ne feledjük, hogy a szekuritáté árgus szemekkel figyelt mindenkit. Mindenki félt, de a korrupció, a lopás akkor is létezett. Jött a „demokrácia”, de tovább virágzott a bűnözés minden szinten. A belügyminisztérium teljesen a pártok hatása alá került. Olyan személyek lettek vezetők, akiknek sikerült lerombolni a rendőrséget. Liviu Popa tábornok úrnak sikerült felszámolnia a falusi őrsöket, aztán következett a szektorista-rendszer megszüntetése. Az őrsöket később visszarendezték, ám a szektoristákat nem, pedig, ha lett volna ilyen például Caracalon, talán időben felfedezhette volna ennek az őrültnek a gyilkos tevékenykedését. A szektoristák ismerték körzetüket, többségük szakember volt. Nem kellettek.
Most olyan emberek vezetik a rendőrségeket, akiknek mesterségük a párttagság. Szomorú.
Orbán-Barra Gábor
