Az elmúlt napok történéseit elnézve nem feltétlenül alaptalan az a feltételezés, mely szerint a Viorica Dăncilă vezette SZDP kisebbségi kormányzásra kényszerül, ha az LDSZ tényleg beváltja a fenyegetését, Victor Ponta volt kormányfő fenntartja eddigi, szövetségtől elzárkózó viszonyulását, valamint az RMDSZ is kitart a minap megfogalmazott, igen határozottnak tűnő döntése mellett. Utóbbi nagyjából borítékolható.

Kis túlzással azt is állíthatnánk, hogy még a kormányváltás lehetősége is ott lóg a levegőben, hiszen az ellenzék mindenképp nyerő helyzetbe kerülhet az említett forgatókönyv megvalósulása esetén. De még mielőtt ünnepelni kezdenénk, azért nem árt higgadtabban is elemezni a most zajló folyamatokat. A kemény elvárások és a hozzájuk csatolt fenyegetőzések ellenére Călin Popescu-Tăricea­nu liberálisai egyszerűen egy klasszikus zsarolási manővert vetettek be. Ennek elsődleges célja az volt, hogy megnyerjék a szociáldemokraták támogatását a pártelnök államfőjelöltségéhez, ami nem jött be. A másodlagos cél az lehetett, hogy a kormány farvizén némi politikai tőkét gyűjtsenek az eléggé halványan álló alakulatnak. Az egykori miniszterelnök és nem túl népes csapata ugyanakkor egészen biztosan tisztában van azzal, hogy amennyiben búcsút intenek a koalíciónak, az egyben az alakulat végét is jelenti. A jelenlegi törvényhozásbeli erőviszonyok közepette az LDSZ már így is elszigetelődött, a szocialista nagy testvér nélkül pedig végképp súlytalanná válna, és akkor nem is említettük még négy százalék körüli támogatottságukat, ami a jövő évi választásokon nem sok jóval kecsegtet.

A szociáldemokraták számára mindenképp kényes a helyzet, de semmiképp nem annyira vészes, amint az első látásra tűnhet. Erre utal egyebek mellett az is, hogy nem ijedtek meg különösebben az LDSZ fenyegetéseitől. Az összes okot nem ismerjük, de azért az feltételezhető, hogy az SZDP berkeiben is pontosan látják a liberális-demokraták helyzetét. Emellett, ha mégis arra jutnának, a kisebbségi kormányzás sem jelent világvégét. Egyrészt, amint arra már sok-sok példát láttunk, a román politikában bármi lehetséges, ügyes taktikázással túl lehet élni akár ilyen válságállapotot is, s végig lehet vinni olyan intézkedéseket, amelyek friss, ropogós szavazatokat hoznak majd jövő ősszel. Másrészt alighanem az is megfordult a szocdem fejekben, hogy bő egy évvel a parlamenti választások előtt egyetlen ellenzéki párt sem gondolhatja komolyan (még ha az ellenkezőjét is állítja lépten-nyomon), hogy kormányra lép és népszerűtlen döntésekkel próbálja az előző kabinet hibáit, elrugaszkodott intézkedéseit helyrehozni. Ezt szokás ugyanis politikai öngyilkosságnak nevezni.