Vargyas adott otthont az Őrzők – Önismereti MAGÍR Tábornak, amely közös érdeklődésű magyarországi és erdélyi résztvevőkkel zajlott augusztus 9–11. között. Tartalmi szempontból a tábor Szemző Gábor (fotó) előadásai köré épült, aki magát nemcsak táltosnak, hanem filozófusnak is tartja, hiszen a gazdag rábaközi néphagyományra épülő anyag bőven ad lehetőséget a mélyebb gondolkodásra az ősiség tudásáról, életviteléről. Szemző Gábor táltost a tábor céljáról, közösségformáló erejéről kérdeztük.
– Kezdjük rögtön a címmel és két kérdéssel. Mit értsünk a MAGÍR szó alatt? Mit őriznek az Őrzők?
– A MAGÍR szó a magyarok gyógyírját jelöli. A magyar gyógyító tudás újraserkentésén kívül a tagok szeretettel ébresztgetik és ápolják a magyarságtudatot is az emberekben. Az Őrzőknek pedig az a dolguk, hogy megőrizzék, ha kell, kifejlesszék a magyarságtudatot az emberekben. Most 15 komolyan felkészült tagja van a csoportnak, közöttük csontkovács, lovász, íjász, masszőr, szellemgyógyász.
– Mondj, kérlek pár szót magadról, és arról, hogyan került a csapat éppen Vargyasra.
– Szemző Gábor vagyok, Szemnek szólítanak. Meghívásra érkeztünk ide. Pár évvel ezelőtt előadtuk Erdélyben a Vazul vére rockopera akusztikus, valós történelmi változatát, ahol együtt örvendett magyar és székely. Azért hívtak meg, mert tetszik nekik ez a magyarságébresztő, moralizáló, lelkesítő folyamat. Szertartásokat 24 éve vezetek, ezek lényege, hogy minden résztvevő egységesen Isten-közeli állapotba kerüljön. Szerintem semmi sem ad tisztább energiát a magyar embernek, mint egy igazi, ősi táltos szertartás. A magyarok zsigerből érzékenyek rá, magukban hordozzák tudatosan vagy tudatlanul azt a vágyat, hogy Magyarország újra egységtudatos legyen, amelyen az elszakadt részekkel való kapcsolattartást értem, hogy nem hagyjuk magukra testvéreinket, akiknek jól esik, hogy mi ekkora nagy szeretettel érkezünk ide, és az összetartozást hirdetjük. Ez irányú működésem jó ideje tart, egyszerre tartom magamat filozófusnak és annak, ami vagyok ma.
– Elmondanád, hogyan ébredtél önvalódra?
– Gyerekkorom óta érdekeltek a misztikus, láthatatlan dolgok, s hogy azoknak mik a mozgatórugói, mely gyújtószikrák állnak keserűség, öröm, bánat mögött. Őseink hite szerint minden jelenség mögött szellemlények állnak, azaz jó vagy rossz ördögök. Ezt bizonyítja egy régi mondás: ördögöd van. Mások buliztak, én meg azokat a forrásokat bújtam, amelyekből választ kaphatok a kérdéseimre, a hegyek tetején tüzet gyújtottam, Istent, az égi szellemeket szólítottam, s különféle segítségnyújtásra kértem őket. Később egy szellemet idéző csoportban valósan megtapasztaltam az evilági és másvilági lények létezését, noha ezt fizikai valónk nem észleli. Ezt a tapasztalást őseink, főleg a táltosok, mágusok, sikerrel használták. A mai emberekben is feltámadt a vágy az évekig elnyomott képességek felélesztésére. Megszületünk, szüleink örökölt minta szerint nevelnek, de az ember több, mint a név, rengeteg titok rejlik benne. Önvalónkról kevés a tudásunk, a legtöbb ember élete során nem kutatja saját mélységeit. Erőfeszítésbe is kerül eleinte, önmagával is meg kell küzdenie az embernek, hogy ez őrültség-e vagy értelmes dolog. Hasonlítsuk ezt egy szűrőhöz, amin a léleknek át kell haladnia, ha önmagával kapcsolatban az igazság nagyobb szeletét akarja megismerni. A legszentebb út önmagunkat megismerni. Ki kell mondanunk: a materiális szemléletmód eléggé egysíkúvá teszi az életet. Az egész természetet tárgynak gondolja, kiszipolyozza, uralni akarja. Őseink úgy gondolták, hogy amit elveszünk a természettől, azt egyfajta energiacserében vissza is kell adnunk, és soha nem szabad annyit elvenni, hogy az egyensúly felboruljon. Ez a tudatosság az elmúlt korban eltűnt, a magyarságot kb. 500 éve roncsolják, összezavarják, minden módon próbálják ellehetetleníteni és a generációkból a gyökérkeresési vágyat kioltani. A magyar tudatosság – mag, mint a földbe vetett mag, ár, mint áradat, sokaság – hatalmas információs tárház, szinte felmérhetetlen mennyiségű kulturális terméket adtunk a világnak. Ezeket más népek sajátították ki maguknak, tagadják ezek ősiségét és kapcsolatát a magyarsággal. Pedig nyelvi kincsünk is bizonyítja, amely párját ritkítóan ősi, több gondolkodó szerint az emberiség legősibb nyelve, amely igen nehéz a többi európai ember számára, mert ragozó nyelvként különbözik azoktól. Bizonyos mértékig az intelligencia fokmérője is, mert aki ezt az összetett nyelvet képes ízesen, az összes lehetőségeit kihasználva beszélni, annak az intelligenciája is fejlődik. Ez beavató, mágikus nyelv, a dolgokat a valódi lényege szerint nevezi meg. Például a felhő szavunk összetételében a dolog keletkezésére utal (hő emelte fel). A gyűlölet szó azt fejezi ki, hogy valami összegyűlt, ami öl. Nyelvünk keletkezési idejét nem ismerjük pontosan, de ősiségét sokan elismerik (pl. M. Naddeo), ezért sokan is törekedtek legalább összezavarni, anyanyelvünk mégis megmaradt. Napjainkban több csoportosulás alakult arra, hogy visszanyerje az ősi tudást. Ez a magyarság önmagára találását jelentené, ami nem minden erő célja, de mégis bátran felvállaljuk ezt a folyamatot és bízunk benne, hogy egyre többen csatlakoznak hozzánk. Vállalt feladatunk az egyént tudatosságra ébreszteni, hogy több mint egy biorobot, amely dolgozik, sorozatokat néz, fogyaszt, aztán élete alkonyán talán felismeri, hogy nem jó úton járt. A legszentebb út önmagunk megismerése. Az eddig ismert önvalónk mellett különféle önvizsgáló folyamatokban egy másik önvalót is megtapasztalhatunk. Közben az emberek feltöltődnek, mert bármely erőfeszítés, amit önmagunkért teszünk, boldogít, hiszen addig is az ember kilép a mókuskerékből.
– Milyen módszereket alkalmaztok az önmegismerésre?
– Főleg meditációkat, de egyéb technikákat is alkalmazunk a valódi lényünk egyre mélyebb kapuinak kitárására, hogy megismerjük valódi képességeinket. Nem minden ember célja ez a földön, de sokan akarnak az öröm- és szeretetteljes, országmorált építő folyamatokba kapcsolódni. Annál nagyobb élmény nincs, mint száz ember csillogó szemét látni, amint egy körben képes nemtől, kortól, vallástól függetlenül megölelni egymást. Egy-egy szertartás után egymásnak kezet nyújtanak, információk, tudásanyag cserélődik, barátságok kötődnek, testvériségek alakulnak ki, házasságok jönnek létre a közös munka közben, gyerekek születnek, aztán a szülők a gyerekekkel együtt jönnek vissza és folytatják az útjukat.
– Használtok jellegzetes eszközöket is e folyamathoz?
– A szertartásokhoz dobokat használunk, amelyek hangja rezgéshullámokat indít el, ami egyfajta ősiségbe kapcsolja, mély tudatszintre viszi az embereket, emlékeket, érzéseket idéz fel (pl. déjà vu), utána nagy szeretettel kielemezzük ezeket. Ettől a résztvevők jól érzik magukat, felragyognak, feltöltődnek. Nem siettetünk semmit, hagyjuk, hogy kiforrják magukat a dolgok. Többen szenvedve, szeretethiányosan, félve, szétesve, rossz élethelyzetből jönnek közénk, sokat sírnak, de a végén nevetnek, és újra meg újra visszajönnek, mert vágynak egymás társaságára, de nem mindegy, hogy annak milyen a szellemisége.
– Vannak az egyénen túlmutató céljaitok is?
– Hitem, meglátásom szerint sem gazdaságilag, sem politikailag nem lehet felemelni ezt a nemzetet, csupán szakrális, tehát égi eredetű tudással. Akkor, ha a magyar újra rájön, hogy milyen Isten előtti vállalással jött a földre, és mit kell tennie testvérei összekapcsolásáért és felemeléséért, s hogy milyen rétegeken kell újra áthatolnunk ahhoz, hogy megértsük őseinknek a szándékait és tetteit. Azok a mintázatok, amelyeket őseink éltek, csodálatos őstudáson alapuló élhető és harmonikus világot teremtettek. Tiszta, egyszerű életutak léteztek, nem volt félremagyarázás, túlbonyolítás, bankokrácia és bürokrácia. Hisszük, hogy amit az emberek meg tudnak termelni, meg is tudják osztani egymással, mint egy nagy család. Az önazonosságot, a föld és a haza szeretetét elvették a magyarságtól. Még sokan őrzik, de a múlt hatalmasságai csakis eszközként gondoltak az emberekre, az élet nem számított. Ma sem sokat jelent, de a jelen generáció elszántan nyitogatja az ősiség kapuit, egyre több pozitív információ jön fel a régi szakrális tudásból. A magyar nép Isten-tudó, és terjed a tudás, mert látják, ennek birtokában elérhető a boldogság. Nem akarnak megfelelni a rendszernek, trendeket követni, inkább természettudatos, őstudatos, szakrális, igazságkereső útra akarnak lépni. Ezen az úton önvizsgálat van, nagy szeretet, tanítás, valódi fejlődés. Az ember kiszabadul a bábállapotból, felülírja, amit önmagáról és a világról gondolt, mert bátorságot nyert önmaga felvállalására. Ezt még sokan nem merik megtenni, de általa a szabadság állapotába lehet kerülni. Fontos szabály: ne ártsunk senkinek! Mindenki hasznot hajthat a világ javára gyógyítással, lelkesítéssel, moralizálással, leszakadt részek összekapcsolásával, összefogással. Legfontosabb tevékenységünk a szellemi, lelki és testi szintű gyógyítás. Folyamatosan kijelentjük, hogy magyarok vagyunk, bátorítunk másokat is erre. Ha valaki megroggyan, többen is segítenek neki minden módon, akár terményekkel is, ha az említett magatartási formát már magáénak tudja. Így már a csapathoz tartozik. Ha támogatást észlel az egyén, nem roggyan meg. Ez a magatartásforma bennünk szunnyad. A hunok és a magyarok hasonlóképpen segítettek egymáson, a közösség megtartotta bajba került tagját. Ez a magatartás ma ritkaság – talán 500 éve eltűnt, és erre a globalizáció is rásegített –, a túl sokból sem oszt meg senki semmit. Ez nem a mi sajátosságunk. Mi alkalmazzuk a megszerzett tudást és újra lerakjuk ehhez az alapokat, hogy más is élhessen vele. Egy sztyeppei népet, aki tudja, hogy Isten teste a természet, nem lehet korlátok közé szorítani, mert a természet az üdvtörténete. Ha ettől megfosztják, összezavarodik, főleg, ha agymosáson megy keresztül.
– Tevékenységedet sokrétűnek látom, több kis csoportban dolgoztok, más-más résztvevőkkel. Kialakulhat ebből nagyobb, egységes tevékenységű csoport? Ha igen, mikorra tervezed?
– Nincs elvárás, csak tesszük a dolgunkat, amire hivatottak vagyunk, amiért idejöttünk a fényvilágból és testet öltöttünk. Dolgozunk, és nem nézzük az órát, hogy mikor lesz készen. Élvezzük a folyamatot, miközben élünk és boldoggá tesz bennünket az út, mert rengeteg lehetőség rejlik a magyarság égi eredetű tudásában és szakralitásában. A körök máris összeérnek, a generációs minták oldódnak, jönnek az új generációk, folytatják, hiszen a tevékenységünket videóra is felvesszük és feltesszük a YouTube-ra. Reméljük, a tönkrement magyarságtudat is helyrejön. Úgy látom, rengetegen ébrednek, találják meg önvalójukat. Mindenkivel nincs dolgunk, csak erős jellemeket keresünk, akik képesek az igazságot kutatni. Lehet csatlakozni hozzánk, mindenkit szeretettel, tisztelettel fogadunk, aki elhivatott. Ha többször jön közénk és dolgozik is, befogadjuk. A közös cél egységet képes teremteni. Isten áldjon mindenkit! Jó utat önmagunk megismerésének útján!
Bálint Mária
