A Sepsiszentgyörgyi Csizmadia Céhnél a kontárokról először 1842-ben esik szó jegyzőkönyvbe foglalva a következőképpen: ,,1842. jan. 8-án generáli céh gyűlés tartatott tekintetes Császár Sámuel elnökletével. Uretzki Mátyás atyánk fia fel panaszoltatik azon hibájáért, hogy törvényünk ellenére contár legényekkel dolgoztatott a műhelyén, mely hibáját midőn investigálta céhünk, nagyon hibásnak találta, azon oknál fogva, hogy látómester létére nem hogy mást midőn lát, bépanaszolná, hanem még hit szegés ellenére magánál dolgoztassa. Hogy azon két kontár legényekkel dolgoztatásért fizessen 6 R. Forintot határoztatott. Azonban meghatároztatott az is, hogy a mai napon házától elküldje, és többször ne merészeljen dolgoztatni, különben újra meg fog büntetetni."

Uretzki Mátyás látómesternek az volt a feladata, hogy a céh előtt minden kihágást szóvá tegyen. Mivel a saját hibáját eltakarta, és jövedelme gyarapítására törvénytelenül kontárokkal dolgoztatott, rendkívüli hibának számított cselekedete. Ilyen esetben le szokták váltani tisztségükből a tévedőket, de Uretzki Mátyás befolyásosabb ember volt a céhnél, Magyarországról, Miskolc városából vándorolt Sepsiszentgyörgyre, és nem egy esetben sikeresen vitte jó irányba a céh peres ügyeit, tökéletesen ismervén a céhszabályokat és azok kibúvóit. Valószínű, ezért bocsátottak meg neki a csizmadiák, na meg azért is, mert kitűnően ismerte a mesterségét.

A fentiek tudatában merte vállalni, hogy kontárokkal dolgoztasson, tudta, ha kiderül tévedése, megbocsátást nyer a céh részéről.

Uretzki Mátyás még húsz évig volt a céh elöljárója, mint látómester vagy nótárius szerepel a jegyzőkönyvekben.