Minden olyan szép, minden olyan jó, és közben fogyatkozunk. Tűnődöm, hogy miként tudott megboldogult nagymamám nyolc gyermeket a világra hozni, felnevelni, nagytatám halála után pedig egyedül helytállni mellettük?! Manapság egy-két gyermekkel nem bírnak a szülők és az őket segítő két-három nagyszülő! Vajon miért van ez?

Sokan azt mondják, hogy manapság mindenki igényesebb. El is hiszem, amikor az alig egyéves kisgyermeket, csecsemőt már a mobiltelefon szórakoztatja. Nem gondolják meg a kedves szülők, hogy sugároz a mobiltelefon, táblagép? Miért van az, hogy már iskolás korban súlyos betegségeket fedezünk fel? Érdemes elgondolkodni azon, hogy mit miért teszünk, mi az, ami hasznára, mi az, ami kárára van a gyermekemnek. Mi lesz a családom hasznára? A kedves apukák, anyukák nem sajnálják kiadni cigarettára, italra, műkörömre és egyebekre azt a sok pénzt, amivel könyvet vehetnének gyermekeiknek, esetleg később lakást, mert sok kicsi sokra megy!

Nem irigylem a mai szülőket, habár nekünk sem volt könnyű dolgunk, amikor a 3–4 hónapos csecsemőket otthon kellett hagynunk, ingáznunk kellett évekig, és ingyen ügyeletezni a sürgősségen...

Sajnos, sok mindenről nem beszélünk. Félünk, és azt veszem észre, hogy talán még nagyobb a félelem, ahogy telik az idő. A mi generációinkat a kommunizmus nagyon kinyírta, a demokrácia pedig háttérbe szorította, minden szakterületen. Én mindig arról beszélek, amiben tájékozottabb vagyok, az egészségügyről! Mivel a egészség a legfontosabb, azért bátorkodom a jelenlegi helyzetet feltárni.

Sajnálatos módon óriási orvoshiány van! Orvosok generációi hagyták el Székelyföldet is. Miért? Nem azért, mert divat: azért, mert nem voltak megbecsülve, megfizetve. Bárhol megállják a helyüket orvosaink, akik a marosvásárhelyi egyetemen végeztek.

Szomorú, hogy egy sürgősségi eset megoldására órákat kell várni, olyan sok a beteg, s egyre több lesz. Óriási az orvoshiány az iskolahálózatban is – nyilván ritka az az orvos, aki évtizedeken keresztül fix fizetésért felvállalja az iskolaorvoslást. Pedig itt lehet a legtöbb betegséget – pajzsmirigygondokat, hátgerincferdülést, leukémiát, cukorbetegséget stb. – felfedezni, idejében kezelni... Sajnos, bármilyen nagy volumenű munkát végezzünk, nem vesznek figyelembe, sőt, átnéznek rajtunk. A megelőző tevékenység fontosságát nem győzzük hangsúlyozni, ám a megelőző orvostant mellőzik. Ennyire nem értékelnek minket, iskolaorvosokat – még vezetőink sem, akiknek gyermekeiért szintén mi felelünk, akikre mi is vigyázunk. Mi, iskolaorvosok felkértük az érintett iskolai vezetőket, politikusokat: mondjanak véleményt a jelenlegi helyzetről. De senki nem akar nyilatkozni...

Nagyon komoly ügyek vannak, amiről nem is beszélünk. Nem jól van ez így!

Dr. Gáll Anna